A felszólalás intézménye és gyakorlati tapasztalatai a hazai védjegyeljárásban, különös tekintettel egyes külföldi megoldásokra Állam- és Jogtudományi

31 OTDK, Állam- és Jogtudományi Szekció, Polgári (anyagi) jog IV. Tagozat.

A felszólalás intézménye és gyakorlati tapasztalatai a hazai védjegyeljárásban, különös tekintettel egyes külföldi megoldásokra

Különdíj: t

Hallgató: Dr. Keserű Barna Arnold
Szak: Jogász, Képzés típusa: o, Intézmény: Széchenyi István Egyetem, Kar: Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar

Témavazető: Dr. Szalai Péter - egyetemi adjunktus, Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar

A védjegy az árujelzők legfontosabb fajtája. A védjegy mint árujelző az egyes áruk és szolgáltatások azonosítására, egymástól való megkülönböztetésére, a fogyasztók tájékozódásának előmozdítására szolgál. Mindennapjaink ma már elképzelhetetlenek védjegyek nélkül, mint ahogy a gazdasági verseny sem alakulhatott volna ki és érvényesülhetne az alapvető versenyeszköznek számító védjegyek hiányában.
A védjegybejelentések lajstromozása során tekintettel kell lenni olyan szempontokra, amelyek fennállta esetén semmiképpen sem megengedhető a lajstromozás, és tekintettel kell lenni olyan korábbi jogokra is, amelyeket sértene a lajstromba vétel ténye. Azt mondhatjuk, hogy e szempontokat a fejlett védjegyjogi kultúrák mindenütt figyelembe veszik, azonban arra nézve, hogy ezt milyen eljárás keretében teszik meg, már sokszínű és egymástól jelentősen eltérő megoldásokat találhatunk.
A hazai védjegyjogunk 2003-ban bekövetkezett fordulatával bevezetésre került a felszólalás intézménye a korábbi jogok érvényesítése érdekében. Figyelemmel arra, hogy korábban – a több mint 100 éves múltra visszatekintő – védjegyjogunk nem ismerte ezt az intézményt, mindenképpen érdekes és vizsgálatot érdemlő az a kérdés, hogy vajon hogyan is működik ez a rendszer, idegen jogintézményként mennyire tudott beilleszkedni védjegyjogunkba, milyen tapasztalatok halmozódtak fel a bevezetése óta eltelt nyolc esztendőben, és mik azok a problémák, amelyekre közvetlen jogszabályi rendelkezések hiányában a gyakorlat adott választ.
A dolgozat célja, hogy ezekre a kérdésekre válaszolva egy egységes képet fessen a védjegyügyekben történő felszólalásról. A tanulmány második felében egyes fontosabb külföldi jogrendszereket veszek szemügyre, és az azokban alkalmazott korábbi jogokra vonatkozó és azok érvényesítését célzó jogintézmények legfontosabb momentumait ismertetem, hogy az Olvasó összehasonlítást kaphasson a hazai és a világ egyéb országainak megoldásairól.
A dolgozatban részletesen kifejtettek alapján elmondható, hogy mind technikai okok, mind jogpolitikai indokok, mind pedig a nemzetközi jogfejlesztési tendenciák indokolttá tették, hogy hazánkban is bevezetésre kerüljön a felszólalás intézménye. A tanulmányban bemutatott országok is azt támasztják alá, hogy egységes európai irányvonalat képez a korábbi jogok felszólalás útján történő érvényesítésének gondolata, s folyamatosan adoptálják ezt a rendszert azon országok is, amelyektől korábban ez idegen volt.