A vezető tisztségviselők felelőssége Állam- és Jogtudományi

31 OTDK, Állam- és Jogtudományi Szekció, Polgári (anyagi) jog I. Tagozat.

A vezető tisztségviselők felelőssége

Hallgató: dr. Deli Edina
Szak: jogász, Képzés típusa: o, Intézmény: Széchenyi István Egyetem, Kar: Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar

Témavazető: Dr. Szegedi András - egyetemi docens, Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar

A gazdasági társaságok a modern gazdasági viszonyokban nélkülözhetetlen fikciók. Szükséges azonban, hogy a társaság álarca mögé bújó emberek se lehessenek teljesen elérhetetlenek és felelőtlenek. Ezt szolgálják a tagok és a vezető tisztségviselők vagyoni felelősségét szabályozó rendelkezések. Dolgozatomban az utóbbit szabályozását vettem górcső alá.

Vizsgálódásom során arra jutottam, hogy a gazdasági társaság élete során, annak különböző szakaszaiban eltérő mértékben és módon van lehetőség a vezető tisztségviselő felelősségre vonására, különös tekintettel a harmadik személyekkel szembeni felelősségre. A társaság „magzati” létszakában a rendkívüli állapotra tekintettel a hatályos magyar szabályok megfelelően védik a hitelezőket és a közérdeket. Rendes működés során a társaság felel a vezető tisztségviselő által okozott kárért, a vezető tisztségviselő pedig a társaság felé, gyakorlatilag utólag. A vezető tisztségviselők közvetlen felelősségre vonásának véleményem szerint mindenképpen kivételesnek kell maradni, viszont a jelenlegi szabályozásnál szélesebb körben kellene ezt lehetővé tenni. A készülő polgári törvénykönyv várhatóan kiterjeszti ennek lehetőségét.

A szabályozás kétségkívül legneuralgikusabb része a fizetésképtelenség közeli („életveszélyes”) állapot, ilyenkor szükség van egy szigorúbb felelősségi alakzatra, ugyanakkor ezt nem helyes a kérdésesen meghatározható fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztéhez kötni. A határ meghúzásának másik problémája, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet előidézéséért nem vonható közvetlenül felelősségre a vezető tisztségviselő, még akkor sem, ha ezzel visszafordíthatatlan folyamatokat indított el, és a későbbiekben elkerülhetetlen lesz a felszámolás, a társaság „halála”. Ezt nem oldja meg a joggal való visszaélés generális áttörő elvvé emelése sem. Célszerű lenne a tényleges fizetésképtelenség fogalmával operálni, azzal, hogy a wrongful trading alkalmazhatóságát ki kellene terjeszteni a tényleges fizetésképtelenséget közvetlenül előidéző, felróható vezető tisztségviselő magatartások körére is.

A vezető tisztségviselők felelős magatartásra ösztönzésének a hatékony anyagi felelősségre vonhatóság megteremtése csak az egyik, ugyanakkor legfontosabb, nélkülözhetetlen eszköze.