Hagyományos röntgen szerepe a gyermekkori orrmelléküreg-gyulladások diagnosztikájában Orvos- és Egészségtudományi

31 OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Fül-, orr-, gégészet Tagozat.

Hagyományos röntgen szerepe a gyermekkori orrmelléküreg-gyulladások diagnosztikájában


Hallgató: Mokánszki Béla
Szak: orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus, Képzés típusa: bsc, Intézmény: Miskolci Egyetem, Kar: Egészségügyi Kar

Témavazető: Prof. Dr. Lombay Béla - főiskolai tanár, Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar


Hagyományos röntgenvizsgáltok szerepe a gyermekkori orrmelléküreg-gyulladások diagnosztikájában

Bevezetés: Az ionizáló sugárzást használó képalkotó vizsgálatok indikációja és száma aktuális kérdés, főleg gyermekeknél. Bár korábban bebizonyosodott, hogy a hagyományos röntgenvizsgálat nem elég érzékeny a sinusitis diagnosztizálásában és alkalmazása a kezelés követése céljából sem indokolt (Fül-orr-gégészeti Szakmai Kollégium protokollja, 2006), ennek ellenére a röntgen munkahelyek napi vizsgálati anyagának szerves részét képezik.

Célunk volt felmérni, hogy évről évre a kért vizsgálatok száma hogyan alakult, adott rendelésektől mennyi beteg milyen életkorban érkezett, valamint ezek milyen arányban adtak pozitív illetve negatív eredményt és hányszor kértek a klinikusok kontrollfelvételt.

Anyag és módszer: 2010-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház Gyermekradiológiai Osztályán a 14 év alatti korosztálynál 2205 orrmelléküreg-felvétel (továbbiakban OM) készült 739 betegről. Mindenkinél az első felvétel leletének áttekintése történt, vizsgálva a beküldés eredetét, a beteg életkorát, valamint a lelet kimenetelét. A beküldő rendelőknél 4 csoportot hoztunk létre: fül-orr-gégészet, háziorvos, osztályos, valamint egyéb szakrendelés.

Pozitív leletnek tekintettük a részlegesen illetve teljesen fedett sinusokat, a nyálkahártya megvastagodást már a negatív kategóriába soroltuk. Az egy betegen más időpontban elvégzett ismételt felvételt kontrollvizsgálatnak számoltuk.

Eredmények: 2006-2010 között összesen 110 000 gyermekradiológiai felvétel készült, ebből 8367 (7,6%) OM felvétel volt, az arány a 4 év alatt évről évre emelkedett. Részletesebb vizsgálatunk tárgya a 2010-es év, ekkor összesen 22 394 gyermekradiológiai vizsgálat történt, melyből 1988 (8,87%) volt OM összesen 736 betegről. 247-en (33,4%) fül-orr-gégészektől, 187-en (25,3%) háziorvosoktól, 158-an (21,3%) a kórház különböző osztályaitól és 144-en (20%) egyéb járóbeteg-szakrendelésektől érkeztek. 529 (71,6%) betegnél készült 2 vagy annál több OM felvétel. A vizsgálatok 58%-a adott pozitív eredményt.

Következtetések: Az OM felvételek kérése a mai napig rutinszerűen történik, annak ellenére, hogy a klinikai képből egyértelműen lehet a diagnózisra következtetni, s bár a Fül-orr-gégészeti Szakmai Kollégium protokollja szerint a kezelés követésére sem alkalmas, a kontrollfelvételek száma mégis arról tanúskodik, hogy a klinikusok egy részénél még mindig ez a gold standard eljárás.