Ápoló leszek, bárki bármit mond! Orvos- és Egészségtudományi

34 OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Egészségtudományok - Tercier prevenció, fizioterápia, rehabilitáció, ápolás és betegellátás I. Tagozat.

Ápoló leszek, bárki bármit mond!

Hallgató: Göndör Enikő
Szak: N, Képzés típusa: N, Intézmény: N, Kar: N

Témavazetők: Csopják Judit - középiskolai tanár, MSZC Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakgimnáziuma,
Demeter János Szabolcs - középiskolai tanár, MSZC Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakgimnáziuma

Ápoló leszek, bárki bármit mond!

Témaválasztás indoklása:
Szakdolgozók, főkén ápolók hiányától szenved szinte valamennyi kórház az országban. Vonzott az a tudat, hogy segíteni tudok majd sok embernek, és talán édesanyám ápolónői tevékenysége is jelentős befolyással bírt rám. Sokan a munkám felől kérdezve megingatják a fejüket, és gyakran az ápolónők közül is felteszik nekem a kérdést: “Biztos, hogy ezt akarod csinálni?” Ilyenkor felmerül bennem az, hogy vajon mi indíthat valakit egy ilyen kérdésre?

Célkitűzések:
Célom az ápolói hivatásról, az ápolás jövőjéről, a hivatás gyakorlásának nehézségeiről, szépségeiről vallott nézeteknek, valamint a pályára kerülés motivációinak a megismerése.

Anyag és módszer:
Kérdőíves felmérést alkalmaztam. Az általam megszerkesztett 8 kérdésből álló kérdőívet legalább 20 éve betegágy mellett dolgozó ápolóknak osztottam ki 2018. március-június között. A vizsgálat helyszíne B.-A.-Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház osztályi (44 fő), valamint a Tiszáninneni Református Egyházkerület Idősek Otthona (6 fő). Mindösszesen 50 kérdőív került feldolgozásra.

Eredmények:
A válaszadók nagyobb százaléka szereti munkáját, belső motivációkkal került a pályára, hivatásának tekinti azt, és végzi akár nyugdíjazásig is. A válaszokból kicseng azonban az objektív körülmények nehézsége, a fizikai, lelki túlterhelés, a hiányosan megvalósítható minőségi ápolás miatti keserűség érzése. A válaszadók egy része pozitívan látja az ápolás jövőjét, az oktatás területén elindult nagyarányú fejlődést, változást, az elmozdulást az ember centrikus ápolás felé.

Következtetés:
Az ápolói pályán hosszú ideje kitartó, munkájukat hivatásszerűen gyakorló ápolók naponta felveszik a harcot azért, hogy megőrizzék a hivatás imázsát, és nem hátrálnak meg a nehézségek ellenére sem. Figyelni kellene a fiatal pályakezdő ápolókra, akik optimistán tekintenek a jövő felé, várva a pozitív irányú változásokat, bár tisztában vannak az ápolói hivatás gyakorlására nehezedő súlyos terhekkel és az objektív körülmények hiányosságaival.

Saját munka a kutatásban:
Kérdőív összeállítása kiosztása és a kitöltött kérdőívek feldolgozása, következtetések levonása.