A teljestest metán kiáramlás összefüggése a gyulladás kialakulásával kísérletes colitisben Orvos- és Egészségtudományi

34 OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Elméleti orvostudományok - Élettan, kórélettan VI. Tagozat.

A teljestest metán kiáramlás összefüggése a gyulladás kialakulásával kísérletes colitisben

Különdíj: t

Hallgató: Varga Réka Anna
Szak: N, Képzés típusa: N, Intézmény: N, Kar: N

Témavazetők: Dr. Varga Gabriella - egyetemi adjunktus, Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar ,
Dr. Érces Dániel - egyetemi adjunktus, Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar

Bevezetés: A bélnyálkahártya mikrokeringésének kiemelkedő jelentősége van a tápanyagok felszívódásában, a transzport mechanizmusok működésében, a nyálkahártya homeosztázisában. A gyulladásos folyamatok során termelődő mediátorok által közvetített folyamatok károsítják a mucosa mikrokeringését, ezáltal súlyos szöveti destrukciót és szövődményeket okoznak. A gasztrointesztinális (GI) keringés romlásának korai felismerése a kezelés sikerességének szempontjából kiemelkedően fontos. Korábban több állatkísérletes modellben igazoltuk, hogy a GI lumen metántartalma összefügg a lokális mikrokeringéssel és ezen keresztül szoros összefüggést mutat a kilélegzett metánszintekkel (Szűcs és mtsai, 2018). Ezek alapján célul tűztük ki, hogy 2,4,6-trinitrobenzol-szulfonsavval (TNBS) kiváltott kísérletes colitisben megvizsgáljuk, hogy a teljestest metán kiáramlása változik-e a gyulladásos folyamatok kialakulása során.

Módszerek: Vizsgálatainkat Sprague-Dawley patkányok 2 csoportján (kontroll és colitis; n=10-10, csoportonként) végeztük. A gyulladást TNBS (40 mg/kg 0,25 ml 25%-os etanolban oldva) egyszeri, intracolonális beöntéssel idéztük elő, míg a kontroll egyedeket a TNBS oldószerével kezeltük. A teljestest metán kiáramlását a colitis indukciója előtt, valamint a kiváltást követően 3 napon keresztül mértük fotoakusztikus spektroszkópiával, a gyulladás kialakulását mediátor szintek (mieloperoxidáz (MPO), xantinoxidáz (XOR) aktivitás, szöveti malondialdehid (MDA) szint) mérésével jellemeztük.

Eredmények: A colitises csoportban megemelkedett a gyulladásos paraméterek szintje, amelyet a teljetest metán szint emelkedése követett. A kontroll csoportban az MPO, a XOR és az MDA szintek szignikánsan alacsonyabbak voltak a megfigyelési periódus végén a colitises csoporthoz képest, ezzel párhuzamosan a metánszintben sem mutattunk ki emelkedést.

Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy a teljetest metán kiáramlásában bekövetkező változások összefüggést mutatnak a GI rendszer területén kialakuló gyulladásos folyamatokkal.

Támogatás: NTP-HHTDK-2018-0002; OTKA K104656; NKFIH K116861; GINOP 2.3.2-15-2016-00015; Témavezetők: Dr. Varga Gabriella egyetemi adjunktus, Dr. Érces Dániel egyetemi adjunktus