Implantációs lenyomatvételi eljárások in-vitro összehasonlítása Orvos- és Egészségtudományi

34 OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Fogorvostudományok II. Tagozat.

Implantációs lenyomatvételi eljárások in-vitro összehasonlítása

Hallgató: Göbölös Kinga
Szak: Fogorvostudományi Szak, Képzés típusa: o, Intézmény: Pécsi Tudományegyetem, Kar: Általános Orvostudományi Kar

Témavazető: Dr. Benke Beáta - szakorvos, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar

Bevezetés
A fogászati enosszeális implantátumok egyre nagyobb szerepet kapnak az ellátásaink során. Az implantátumokon elhorgonyzott fogművek pontosságának egyik meghatározója a lenyomatvételi eljárás sikeressége. A nemzetközi irodalom nem egységes az egyes lenyomatvételi eljárások pontosságának megítélésében sem. Vizsgálatunk célja különböző lenyomatvételi módszerek összehasonlítása volt egy általunk használt modell esetén.
Módszerek
Két enosszeális implantátumot ágyaztunk párhuzamosan akrilát blokkba. A beágyazást követően fényrekötő egyéni kanál anyagból zárt és nyitott egyéni kanalakat készítettünk. Ezek segítségével lenyomatot vettünk addíciós szilikon lenyomatanyaggal a következők szerint: 1. zárt kanalas lenyomat lenyomatvételi műcsonkkal, 2. zárt kanalas lenyomat egyenes műcsonkra illesztett lenyomatvételi sapkával, 3. nyitott kanalas lenyomat lenyomatvételi műcsonkkal, 4. nyitott kanalas lenyomat a lenyomatvételi műcsonkok akriláttal egymáshoz történő rögzítésével, 5. nyitott kanalas lenyomat a lenyomatvételi műcsonkok akriláttal az egyéni kanálhoz történő rögzítésével. Ezt követően valamennyi lenyomatot megismételtük poliéter lenyomatanyaggal is. A lenyomat kiöntése után kapott mintákra scan-body fejeket illesztettünk és laborszkenner segítségével digitalizáltuk őket. A digitális mintákat egy számítógépes szoftver segítségével vetettük össze.
Eredmények
A minták összehasonlítása során különbségek adódtak. Eltéréseket tapasztaltunk az alkalmazott lenyomatanyagok között, valamint a kétdimenziós és a háromdimenziós elemzéskor. Az egyes lenyomatvételi eljárások során nem csak lineáris elmozdulás volt detektálható, hanem az implantátum hossztengelyének megfelelő elfordulás is. Mivel az alkalmazott implantátumok elfordulás gátlással rendelkeznek, ez a fajta hiba szintén hozzájárul a pótlás illeszkedésének megváltozásához.
Következtetés
Az egyes lenyomatvételi módszerek és az azokban rejlő esetleges hibaforrások ismerete elengedhetetlen valamennyi gyakorló fogorvos számára. Az implantátumok gyártói által meghatározott tűréshatár, ami a feszülésmentes illeszkedés feltétele, csak a lenyomatanyag és módszer megfelelő megválasztásával biztosítható.