A maxilla transzverzális tágításának hatása a felső légutakra Orvos- és Egészségtudományi

34 OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Fogorvostudományok I. Tagozat.

A maxilla transzverzális tágításának hatása a felső légutakra

Helyezés: 2

Hallgató: Rőmer Filoména
Szak: Fogorvostudományi Szak, Képzés típusa: o, Intézmény: Pécsi Tudományegyetem, Kar: Általános Orvostudományi Kar

Témavazető: Dr. Vajda Katalin - egyetemi tanársegéd, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar

Bevezetés: A maxilla transzverzális szűkülete az egyik leggyakoribb probléma a fogszabályozásban. Az anomália következtében az orrüreg térfogatának szűkössége is megfigyelhető. A felső állcsont és fogív transzverzális tágítása elősegíti az orralap kiszélesedését és csökkenti a nazális légúti ellenállást.
Célkitűzés: Vizsgálatunk során célunk volt, hogy felmérjük a felső légutakban bekövetkező változásokat hyrax készülékkel történő transzverzális palatinális tágítást követően, valamint, hogy a szakirodalomban talált felső légúti méréseket egymással összehasonlítsuk.
Anyag és módszer: Kutatásunk során 32 páciens, ebből 19 fiú és 13 lány, kezelés előtti és utáni laterális teleröntgen felvételén négy különböző felső légúti mérést végeztünk EasyDent V4 Viewer segítségével. Három egymástól eltérő területi mérést alkalmaztunk, melyek során a garat három szakaszát vizsgáltuk: a nasopharynx területét, az oropharynx retropalatinális régióját és az oropharynx retroglosszális régióját. A negyedik, lineáris mérés az oropharynxra fókuszált. A páciensek átlag életkora 11 év 1 hónap volt. A szájpadhasadékos eseteket kizártuk a kutatásból. Kontrollcsoportként 32 növekedésben lévő, maxilláris szűkülettel nem rendelkező, funkciós kezelésben nem részesülő gyermek laterális teleröntgen felvételeit vizsgáltuk. Az adatok statisztikai elemzését SPSS program segítségével végeztük.
Eredmények: A területi mérések mindegyike szignifikáns növekedést mutatott a betegcsoport vizsgálatakor a nasopharynx és az oropharynx retropalatinális területén (p<0.05). Az oropharynx retroglosszális területén és a lineáris mérés során szignifikáns változást nem kaptunk (p>0.05). A kontrollcsoport esetén szintén találtunk szignifikáns növekedést a nasopharynx és az oropharynx retroglosszális régiójában (p<0.05). A három területi mérési módszer között szignifikáns eltérés van a mért területek nagyságát illetően, azonban a kapott területi változások között szignifikáns különbséget nem tapasztaltunk.
Következtetés: Az általunk alkalmazott három területi mérési módszer egyformán alkalmas a felső légúti változások kimutatására laterális teleröntgen felvételen, míg a lineáris mérés nem bizonyult alkalmasnak erre a célra. A betegcsoport kezelés után tapasztalt felső légúti növekedése szembetűnő, azonban az állcsontok fiziológiás növekedése és a kezelés hatására létrejövő növekedés izolált vizsgálata gyakorlatilag lehetetlen, nagy esetszámmal támasztható csak alá a kezelés szerepe.