Mentalizációs deficitek és korai trauma felnőttkori depresszióban Orvos- és Egészségtudományi

34 OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Konzervatív orvostudományok - Pszichiátria Tagozat.

Mentalizációs deficitek és korai trauma felnőttkori depresszióban

Hallgató: Csuta Cintia
Szak: Általános orvos, Képzés típusa: o, Intézmény: Pécsi Tudományegyetem, Kar: Általános Orvostudományi Kar

Témavazető: Dr. Simon Mária - egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar

Háttér: Major depressziós páciensekben gyakori a szociális kogníció nehezítettsége, mely a prognózist is kedvezőtlenül befolyásolja. A mentalizáció a szociális kogníció egyik komponense, mely azt a készséget jelenti, amivel mások érzelmi és kognitív állapotait reprezentáljuk. Ismert, hogy major depresszióban gyakori a gyermekkori stressz, a bántalmazás és az elhanyagolás, ami negatívan befolyásolja betegséglefolyást: koraibb betegségkezdetet, hosszabb és gyakoribb epizódokat, gyakoribb krónikus tünettant idéz elő. A gyermekkori bántalmazás mentalizációra gyakorolt hatását vizsgáltuk major depressziós páciensekben és egészséges személyekben.

Módszerek: A Gyermekkori Bántalmazás Kérdőív pontszáma alapján a depressziós betegeket két csoportra osztottuk: alacsony gyermekkori és magas bántalmazottságúakra. Az egészséges kontrollok között csak alacsony bántalmazottságúak voltak. A mentalizációs készségek meghatározása a Baron-Cohen féle Szemteszttel történt, mely a mentalizáció szocio-perceptuális (a szociális ingerek dekódolásáért felelős) komponensének bevett módszere, a szemek által kifejezett érzelmek felismerésén alapul.

Eredmények: A csoportokat egyváltozós variancia-analízissel összehasonlítva a három csoport mentalizációs készsége szignifikánsan különbözött egymástól (F_(2,83)= 4,907, p<0,01), valamint a magas bántalmazottságú csoport szignifikánsan rosszabbul teljesített a Szemtesztben, mint az alacsony bántalmazottságú (p< 0.05) ill. a kontroll csoport (p<0.05). A negatív, pozitív és semleges érzelmi valenciák összehasonlításakor a bántalmazott depressziósok a negatív érzelmeket kifejező szemek érzelmi azonosításában szignifikánsan rosszabbul teljesítettek, mint a kontrollok (p< 0.05) és az alacsony bántalmazottságú depressziós páciensek (p<0.01).

Következtetés: a magasabb gyermekkor bántalmazás és elhanyagolás rosszabb mentalizációs készségekkel jár. Különösen a negatív érzelmek felismerése nehezített. A mentalizációs nehezítettség szerepet játszhat a rosszabb lefolyásban és kedvezőtlen kimenetelben.