Apoptózis és nekrózis markerek vizsgálata sikeres kardiopulmonális reszuszcitáción átesett betegpopulációban Orvos- és Egészségtudományi

34 OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Operatív orvostudományok - Aneszteziológia és intenzív terápia, sürgősségi betegellátás II. Tagozat.

Apoptózis és nekrózis markerek vizsgálata sikeres kardiopulmonális reszuszcitáción átesett betegpopulációban


Hallgató: Németh Álmos
Szak: ÁOSZ, Képzés típusa: o, Intézmény: Pécsi Tudományegyetem, Kar: Általános Orvostudományi Kar

Témavazetők: Dr. Kenyeres Péter - egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar ,
Dr. Márton Zsolt - egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar


Bevezetés: Cardiopulmonalis resuscitatio során a sejtek változó mértékű ischaemias-reperfusios károsodást szenvedhetnek el apoptózist vagy nekrózist eredményezve. Apoptózis során a cytokeratin-18 kaszpázok által hasított formája (ccCK-18), míg nekrózis során a hasítatlan fehérje (CK-18) kerül a véráramba. Célunk az említett markerek prognosztikus értékének, valamint a hagyományos laboratóriumi és fizikális paraméterekkel mutatott esetleges összefüggésüknek vizsgálata.

Módszerek: A sikeres újraélesztésen átesett betegektől (n=40) 6 órán belül, 24(±3) és 72(±3) óra múlva vettünk vért, ugyanekkor a laboratóriumi és fizikális paraméterek is feljegyzésre kerültek. A tárolt plazmamintákból történt a markerek koncentrációjának meghatározása. Klinikai végpontnak a 30 napos mortalitást tekintettük.

Eredmények: A túlélők (n=14) és az elhunytak (n=26) laborértékei közül a 6 órás troponin-T (p<0,05), GOT (p<0,01), GPT (p<0,05), INR (p<0,05), valamint a fehérvérsejt szám (p<0,05) különbözött szignifikánsan. A 6 órás és a 24 órás laktát szint is szignifikánsan alacsonyabb volt a túlélők esetében (p<0,01; p<0,05). A 6 órás GOT (r=-0,551), GPT (r=-0,443), troponin-T (r=-0,446), INR (r=-0,462) értékek szignifikáns negatív korrelációt mutattak a túlélt napok számával. A 6 órás CK-18 szintje valamint a troponin-T (r=0,374), és CRP (r=0,333) között szignifikáns pozitív, míg a vörösvértestszám (r=-0,532), hemoglobin (r=-0,400) és hematokrit (r=-0,488) értékekkel szignifikáns negatív korreláció volt megfigyelhető.

Következtetés: A szervkárosodást jelző mindennapi gyakorlatban használt laborparaméterek a vártnak megfelelően különböztek a csoportok között, melyekkel összefüggésben áll a nekrózisra utaló CK-18 szintje. Közvetlen szignifikáns kapcsolat a CK-18, ccCK-18 koncentrációk és a túlélés között nem volt kimutatható, melynek hátterében az alacsony betegszám és a betegek jelentős heterogenitása állhat.