Limbikus agyterületek epigenetikai változásainak vizsgálata a depresszió három találat elméletének egérmodelljében Orvos- és Egészségtudományi

34 OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Elméleti orvostudományok - Anatómia, morfológia, fejlődésbiológia I. Tagozat.

Limbikus agyterületek epigenetikai változásainak vizsgálata a depresszió három találat elméletének egérmodelljében

Hallgató: Kun Dániel
Szak: ÁOSZ, Képzés típusa: o, Intézmény: Pécsi Tudományegyetem, Kar: Általános Orvostudományi Kar

Témavazetők: Dr. Gaszner Tamás - egyetemi tanársegéd, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar ,
Dr. Gaszner Balázs - egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar

Bevezetés: A depresszió korunk egyik leggyakoribb pszichiátriai kórképe. Kialakulását gyakran a három találat elmélet segítségével magyarázzák. Korábbi kísérleteinkben a hypophisis adenilát cikláz-aktiváló polypeptid (PACAP) génre mutáns heterozigóta egereket mint 1) genetikai modellt használtuk. A fiatalkori 2) epigenetikai hatások modellezésére anyai megvonást, míg a 3) későbbi környezeti faktorok modellezésére krónikus variábilis enyhe stresszt (CVMS) alkalmaztunk, mint a három találat elmélet egérmodelljét. Jelen kísérletünk célja volt, hogy a modellt alkalmazva a hangulat szabályozásában két fontos szerepet játszó terület a bed nucleus of the stria terminalis (BST) és a prefrontális kéreg (PFC) területén epigenetikai változásokat keressünk. Hipotézisünk szerint az elszenvedett találatok a BST és a PFC területén az epigenom változását okozzák, mely együtt jár az állatok depresszió- és szorongási szintjének megváltozásával tail suspension- (TST) és marble buring tesztekben (MBT). Feltételeztük továbbá, hogy a talált eltérések antidepresszáns (fluoxetin) kezeléssel befolyásolhatók.

Módszerek: Újszülött PACAP heterozigóta egereket tettünk ki anyai megvonásnak, majd felnőve, ezek felét CVMS-ben részesítettük. Az állatok felét fluoxetinnel is kezeltük. Egereinket MBT és TST tesztekben vizsgáltuk, végül a PFC és a BST metszetein az epigenomot acetil-lizin H3-hiszton immunfestéssel vizsgáltuk.

Eredmények: A TST és a MBT az állatok megváltozott depresszió- illetve szorongási szintjét mutatták anyai megvonás után, melyet a fluoxetin hatékonyan befolyásolt. A BST és a PFC területén a fluoxetin hatása anyai megvonáson átesett állatoknál nem volt kimutatható.

Következtetés: Az újszülöttkori anyai megvonás és a krónikus stressz epigenetikai változásokat indukál egerekben a PFC és a BST területén, mely hatással lehet a hangulati állapot antidepresszáns kezelésre adott válaszkészségére.