Konvencionális- és bulk-fill kompozitok tulajdonságainak összehasonlítása Orvos- és Egészségtudományi

34 OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Fogorvostudományok V. Tagozat.

Konvencionális- és bulk-fill kompozitok tulajdonságainak összehasonlítása

Hallgató: Skolnikovics Máté
Szak: Fogorvos, Képzés típusa: o, Intézmény: Szegedi Tudományegyetem, Kar: Fogorvostudományi Kar

Témavazető: Dr. Battancs Emese - tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Kar

Bevezetés: Egyre több gyártó jelenik meg új bulk-fill anyagokkal, amelyek a gyakorló orvosok számára könnyebb alkalmazhatóságot, rövidebb kezelési időt és jobb funkcionalitású restaurátumok készítését ígérik. Jelen vizsgálat során célunk volt megvizsgálni ezen anyagok tulajdonságait, és összehasonlítani a konvencionális kompozitokkal.

Módszer: Az irodalom megismerése után, az általunk választott bulk-fill anyag, melyet teszteltük az SDR. 40 darab kihúzott moláris fogba standardizált nagyságú I. osztályú kavitást alakítottunk ki. Ezt követően a fogakat két csoportba osztottuk az alkalmazott restauratív technika alapján. Az első csoportba tartozó fogak bulk-fill anyaggal történő restaurálása, míg a második csoportba tartozó fogak konvencionális, rétegzéses technikával való tömésre került sor. A restaurátum elkészítése után fent leírt két csoportból random 10-10 fog került kiválasztásra. Ezeken a fogakon vizsgáltuk a széli zárást és a résképződést. A megmaradt fogat statikus terhelési tesztnek tettük ki és törésig terheltük. A töréssel szembeni ellenállás mellett a törés mintázatát is vizsgáltuk.

Eredmények: Bár a nem elhanyagolható gyengébb esztétika mellett, mind résképződésben, mind terhelhetőségben jobb eredményeket kaptunk az SDR-rel restaurált fogaknál, mint a konvencionális rétegzéses technikával helyreállított fogak esetében. A keletkezett mikrorés SDR-nél átlagosan 22 mikron, míg a konvencionális anyagnál 1,8-szor nagyobb, átlagosan 38 mikron. A statikus terhelésnél azt az eredményt kaptuk, hogy a bulk-fill anyaggal készült fogak majdnem másfélszer akkora erő hatására törnek, viszont a törési mintázatból kiderült, hogy a konvencionális technikával készült fogak 80%-a restaurálható, SDR-nél a restaurálhatóság csupán 20%. Az adhezív előkészítést, illetve az utólagos finírozást és polírozást figyelembe nem véve, a jóval egyszerűbb alkalmazhatóság mellett, az SDR-rel készített tömés átlagosan ötöd annyi időt vett igénybe.

Következtetés: A kutatás során választ kaptunk arra, hogy az SDR rendelkezik olyan fizikai tulajdonságokkal, amelyek alkalmassá tehetik posterior tömés készítésére, ezáltal megkönnyítve a fogorvosok munkáját, a könnyebb alkalmazhatóság és rövidebb kezelési idő révén. A gyenge esztétikai tulajdonságai megfelelő technikával (pl.: capping), illetve indikációs területek megtalálásával kiküszöbölhetőek. A jövőben célunk e technikák és indikációs területek felkutatása, megismerése és vizsgálata.