Kisállat modell kidolgozása az extrakorporális keringést követő gyulladásos válasz monitorozására és új kezelési lehetőségek kidolgozására Orvos- és Egészségtudományi

34 OTDK, Orvos- és Egészségtudományi Szekció, Operatív orvostudományok - Kísérletes sebészet, kísérletes aneszteziológia I. Tagozat.

Kisállat modell kidolgozása az extrakorporális keringést követő gyulladásos válasz monitorozására és új kezelési lehetőségek kidolgozására

Hallgató: Vida Noémi
Szak: N, Képzés típusa: N, Intézmény: N, Kar: N

Témavazetők: Dr. Varga Gabriella - egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar ,
Dr. Érces Dániel - egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar

Bevezetés: Számos szívsebészeti műtét alatt és intenzív terápiás ellátás során is szükség
lehet az extrakorporális keringés (ECC) fenntartására. Ilyen esetekben az extrakorporális
membrán oxigenizáció (ECMO) alatt, vagy a szív-tüdő gépen keresztül a vérkeringés nem
fiziológiás körülmények között történik: a vér nagy felszínen idegen anyaggal találkozik, a
tüdőt a keringésből kirekesztik, nagy mennyiségű heparin alkalmazása szükséges. Ismert,
hogy ECMO és az ECC alatt gyulladásos folyamatok aktiválódnak, oxidatív stressz alakul ki,
zavar támad a véralvadásban. E klinikailag rendkívül fontos folyamat kórtana nem teljesen
feltérképezett, a terápiás lehetőségek is korlátozottak. A változások feltérképezésére, új
terápiás lehetőségek kifejlesztésére in vivo modellek, állatkísérletek adnak lehetőséget.
Intézetünkben - Magyarországon először - alkalmaztuk az ECC nagyállat modelljét. Vietnámi
törpesertéseken kidolgozott modellünk kiválóan alkalmas a klinikai ECC lefolyásának és az
ECC-t követő gyulladásos válasz vizsgálatára, legfőbb limitációja azonban a magas
technikai-, költség- és munkaerő igény. Ezek alapján tanulmányunkban célkitűzésünk, hogy
olyan kisállat modellt alakítsunk ki, amely nagy esetszámmal, jól reprodukálható módon
alkalmas az ECMO gyulladásos következmények vizsgálatára.
Módszerek: A kísérlethez altatott Sprague-Dawley patkányt alkalmaztunk. Preparáltuk és
kanüláltuk (PE-50) a véna jugulárist és az artéria femoralist, a kanülöket kanül-rendszeren
keresztül oxigenátorra kötöttük, a keringést roller pumpával biztosítottuk. Az ECMO-t 30
percen keresztül tartottuk fenn, majd a kísérletet a poszt ECMO 30. percében termináltuk
(Pentobarbital, 120 mg/kg; iv).
Eredmények, megbeszélés: Tapasztalataink szerint a kitűzött cél elérhető, a kisállat modell
kialakítása megvalósítható. Kísérletünk alapján elmondható, hogy az eljárás alkalmas az
ECC lefolyásának és az ECC-t követő gyulladásos válaszok vizsgálatára, azonban a modell
tökéletesítésére további kutató és fejlesztő munkára van még szükségünk.