Éneklő allegro klarinétra Művészeti és Művészettudományi

31 OTDK, Művészeti és Művészettudományi Szekció, Zenei előadás - ütő, vonós, fúvós, gitár Tagozat.

Éneklő allegro klarinétra

Hallgató: Fekete Fanni
Szak: előadóművészet- klasszikus klarinét szakirány, Képzés típusa: ba, Intézmény: Miskolci Egyetem, Kar: \N

Témavazető: Szitka Rudolf - főiskolai adjunktus, Miskolci Egyetem \N

Mozart, korának legismertebb zeneszerzője. Csodagyerek volt, első kompozícióit ötéves korából ismerjük. Rendkívül termékeny zeneszerző.

A korábbi zeneszerzők nem tartották fontosnak, hogy mélyebb érzelmekkel töltsék meg műveik gyors tételeit, ezt a lassú tételek sajátosságának gondolták. Mozart ezzel szemben az érzelmek szélesebb skáláját vonultatta fel gyors tételeiben is; az allegro tételeket olyan hangulati-érzelmi elemekkel töltötte meg, amelyek azelőtt főleg a lassú tételekre volt jellemző. Hangszerelésében a fúvósok addig nem ismert hangszíneit fedezte fel, például a klarinét mélyebb regisztereit.

Halála évében, azaz 1791-ben írta az A-dúr klarinétversenyt. Eredetileg basszetkürtre írta, ez a 18. század jellegzetes hangszere. Ez a mű ma is a klarinétirodalom egyik legismertebb, legjátszottabb darabja; rendszeresen megtalálható a hangversenyműsorok gyöngyszemeként, egyetemi felvételik, próbajátékok kötelező anyagaként.

Minden klarinétosnak szembe kell néznie előbb vagy utóbb ezzel a kihívással. Miért kihívás? Hiszen, ha egy ember ránéz a kottára, és első olvasatra lejátssza, könnyűnek véli. Sajnos sokan esnek ebbe a csapdába, holott zeneileg emberfeletti teljesítményt igényel: hogyan lehet ezt a művet könnyedén, mégis sokat mondóan előadni.

A Klarinétverseny I. tételét fogom előadni, amelyre jellemző az éneklő allegro kifejezés. Friss tempójú, lendületesen bevezetett főtéma után a klarinét játékos párbeszédet folytat a vonósokkal. Harmonikus szépség jellemzi a háromtételes versenyművet, amely a tetszetős virtuozitáson messze túlmutat.