Különböző takarmány-kiegészítők hatása a szakállas agámák (Pogona vitticeps) egyes vérparamétereire és növekedésére Agrártudományi

31 OTDK, Agrártudományi Szekció, Állatélettan és állategészségügy II. Tagozat.

Különböző takarmány-kiegészítők hatása a szakállas agámák (Pogona vitticeps) egyes vérparamétereire és növekedésére

Hallgató: Simon Cecília
Szak: Állatorvos Szak, Képzés típusa: o, Intézmény: Szent István Egyetem, Kar: Állatorvos-tudományi Kar

Témavazető: Dr. Hetényi Nikoletta - intézeti állatorvos, Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar

A szakállas agáma (Pogona vitticeps) az egyik legnépszerűbb kedvtelésből tartott
hüllőfaj. Esetükben nagyon gyakoriak a takarmányozási és tartási hibákra visszavezethető
megbetegedések. A korai diagnózis egyik eszköze a vérvizsgálat. Kísérletünkben kereskedelmi
forgalomban kapható egyes ásványianyag- és vitamin-kiegészítők hosszú távú hatásait és az UVB-
sugárzás endogén D3-vitaminszintézisre gyakorolt hatását vizsgáltuk. További célunk volt,
hogy a gyakorlat számára is hasznos referencia értékeket állapítsunk meg.
Az egy hónapos korban érkezett, 36 szákállas agámát egyedileg helyeztük el és három
főcsoportba soroltuk (A, B, C). Kettőnek (A, B) kereskedelmi forgalomban kapható komplex,
vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmazó terméket, a harmadiknak (C) kizárólag kálciumot
adtunk. Mindegyik főcsoporton belül két további alcsoportot alakítottunk ki (I. és II.). Az II-ba
tartózó agámák UV-B-sugárzást is kaptak. Az állatok testsúlyát és testhosszát hetente mértük.
Minden alcsoport három egyedétől, összesen 18 állától vért is vettünk a v. coccigealys
ventralisból. Ennek során a gyakorlati szempontból hasznos paraméterek maghatározására koncentráltunk (össz- és ionizált kalcium,húgysav, ALT, kálium, nátrium, összfehérje). A vérvételeket 7, 9, 11, 13, 15 és 16 hónapos
korban végeztük.
A súlygyarapodás és a testhossz növekedése nem tért el szignifikánsan a csoportok
között. Az UV-B-sugárzásnak kitett agámák össz-, és ionizáltkalciumszintje szignifikánsan
magasabb (p = 0,0003 és p = 0,0027) volt, mint az UV-nélküli csoportokban. Az összfehérje növekedett az életkorral.
Az ALT-értékek jelentős ingadozást mutattak (>1-80 U/l). A húgysavszintek az emésztési
szakaszokhoz igazodva változtak, de az egyedi különbségek is nagyok voltak.
Eredményeink igazolták az UV-B-sugárzás endogén D3-vitaminszintézisben betöltött
szerepét. A kísérlet során megállapított értékeink a gyakorlat számára is hasznosak lesznek,
különös tekintettel az ionizált kalciumra, amelynek szintjéről – szakállas agámánál – még
nincsenek irodalmi adatok, csakúgy, mint a nátrium és kálium értékekről. Vizsgálataink során jelentős ingadozást tapasztaltunk a húgysav tekintetében.
A vérben mért enzimek széles tartományba eső refernciaértékei megkérdőjelezik azok
diagnosztikai értékeit. Az általunk mért ALT-szinteknél is ezzel a problémával szembesültünk.
Az összfehérje változását az életkor függvényében zöld leguánok adatainál is tapasztalták, de a
kiváltó ok pontos tisztázása még várat magára.