Két légykapó faj vonulási mintázatában történt változások vizsgálata madárgyűrűzési adatsorok elemzésével Biológia

31 OTDK, Biológia Szekció, Állatökológia I Tagozat.

Két légykapó faj vonulási mintázatában történt változások vizsgálata madárgyűrűzési adatsorok elemzésével

Helyezés: 3

Hallgató: Ágh Nóra
Szak: Biológia, Képzés típusa: bsc, Intézmény: Szent István Egyetem, Kar: Állatorvos-tudományi Kar

Témavazetők: Dr. Harnos Andrea - egyetemi docens, Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar ,
Dr. Csörgő Tibor - tudományos főmunkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar ,
Kovács Szilvia - tudományos segédmunkatárs, Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar

Az elmúlt évtizedekben számos énekesmadár vonulási mintázata megváltozott valószínűleg környezeti, időjárási hatásokra. Az Ócsai Madárvárta Egyesület hosszú távú, standard módon felvett gyűrűzési adatai lehetőséget nyújtanak ezen változások, hatások, illetve a madarak vonulási jellemzőinek vizsgálatára. Dolgozatomban a kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) és a szürke légykapó (Muscicapa striata) vonulási fenológiáját vizsgáltam és hasonlítottam össze, ahol lehetett ivar és korcsoport szerinti bontásban. A vonulás időzítésében bekövetkezett változásokat és a biometriai jellemzők és az időzítés kapcsolatát kvantilis regresszióval, a biometriai jellemzők változását lineáris regresszióval vizsgáltam. A tavaszi és az őszi vonulás során befogott madarak szárnyhosszát és testtömegét Welch-próbával hasonlítottam össze. Az időjárási adatok elemzése során az átlagos havi maximum és minimum hőmérsékletet, valamint a napi csapadékmennyiséget hasonlítottam össze a tavaszi és őszi érkezések mediánjával. Eredményeim szerint mindkét faj minden vizsgálati csoportjánál korábbra tolódott tavaszi és későbbre az őszi vonulás időzítése. Ennek valószínű oka a tavaszi és őszi időjárási feltételek megváltozása, a táplálék fajok megjelenésének időzítésében történt változások. A biometriai adatok szerinti időzítés a két fajnál eltérő mintázatot mutat a szárnyhosszak alapján. A kormos légykapó esetén tavasszal az átlagosan hosszabb, ősszel a rövidebb szárnyú egyedek érkeznek korábban, míg a szürke légykapónál mindkét időszakban a hosszabb szárnyúak. A testtömeg alapján mindkét fajnál az átlagosan kisebb tömegűek érkeznek meg korábban. A kormos légykapónál a tavaszi és őszi szárnyhossz eloszlás mintázatában talált különbség alapján arra lehet következtetni, hogy a faj hurokvonuló, azaz a populációk tavasszal és ősszel különböző útvonalat járnak be. A szürke légykapó esetén már nehezebb következtetéseket levonni. Lehetséges, hogy az ivarok vonulásának időzítése tér el, de az is hogy a „bakugrás” vonulási stratégia okozza a mintázatot. Az átlagos szárnyhossz növekedés hátterében az állhat, hogy megnövekedett az északi, hosszabb szárnyú egyedek aránya az átvonulók között. A lokális időjárási változók és a tavaszi-őszi vonulás időzítése között nem találtunk szignifikáns összefüggést, aminek magyarázata az lehet, hogy a lokális meteorológiai változók nem relevánsak/megfelelőek klímaváltozás madárvonulásra gyakorolt hatásainak vizsgálatára.