Helyesírással kapcsolatos attitűdök vizsgálata Veszprémben és Várpalotán Humán Tudományi (bölcsész)

31 OTDK, Humán Tudományi (bölcsész) Szekció, Szociolingvisztika, nyelvpolitika, kontaktusvizsgálat Tagozat.

Helyesírással kapcsolatos attitűdök vizsgálata Veszprémben és Várpalotán

Hallgató: Marton Dóra
Szak: Magyar nyelv és irodalom, Képzés típusa: ma, Intézmény: Pannon Egyetem, Kar: Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar

Témavazető: dr. Hári Gyula - egyetemi docens, Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar

Kutatásom kiindulópontja az AkH. tervezett 12. kiadása volt. Nem elhanyagolható tény, hogy felmerült az ly betű eltörlésének lehetősége is, valamint az, hogy a nyelvészek szerint is rengeteg tisztázatlan helyesírású alakulat van nyelvünkben, mint például az internetes portálok elnevezései.

A szakirodalmi áttekintéssel szeretném bemutatni helyesírásunk helyzetét szinkrón és diakrón tekintetben, ez segít bemutatni, milyen vitás kérdések merültek fel a szabályzatainkkal kapcsolatban. A helyesírás történetét figyelembe véve kiderült az is, hogy az ly helyzete nem egyedi, a cz betűkapcsolat is hasonló változáson ment keresztül. Kiemelt szerepe van az oktatásnak is az attitűd kialakulásában, tehát a helyesírás-tanítással kapcsolatos nézetek is szerepet kapnak dolgozatomban.

Célom volt, hogy megtudjam, hogyan vélekednek különböző csoportok a helyesírásunk időszerű kérdéseiről, például a hagyományos írásmód elvetésének lehetőségéről. Kutatásom során próbagyűjtés végeztem egy várpalotai iskolában 10–14 és 15–20 éves korú diákok között. A vizsgálat eredménye azt mutatja, hogyha a fiatalok nem is rendelkeznek túl jó helyesírási készséggel, a kultúra szerves részének tekintik a helyesírást, főként a hagyományos írásmódot. A következő gyűjtést Veszprémben készítettem, itt 10–60 év közöttiek attitűdjét és helyesírási tudását mértem fel több korcsoportban. Kutatásom harmadik szakaszában a veszprémi Pannon Egyetem magyar alapszakos hallgatóit kérdeztem meg. Az utolsó felmérést azért tartom fontosnak, mert olyanok nyilatkoznak erről a területről, akik más szemszögből ítélik meg ezt a kérdést, mint az addigi válaszadók. Az életkor, a nem és az iskolai végzettség szerinti megoszlás alapján a veszprémi gyűjtésből leszűrhető, hogy ezek a szociolingvisztikai tényezők is befolyásolhatják a válaszadók attitűdjét. A hagyományos írásmódról a veszprémiek is hasonlóképpen nyilatkoztak, mint a várpalotai diákok, tehát megállapítható, hogy a nyelvet használó közösség számára ez meghatározó eleme helyesírásunknak.

A kérdőív végén egy helyesírási feladatsort töltöttek ki a válaszadók; ennek eredményei megmutatták, hogy az attitűd nem mutat párhuzamot a tudással. Hiába tartják fontosnak helyesírásunkat, de ismereteik még nem támasztják alá ezt a képet.

A dolgozat alapján megállapítható, hogy az attitűd nem az elsajátítás sikerességén múlik, hanem azon, milyennek ítéljük meg saját magunk a készségeinket, képességeinket.