A csülökszaru keménységének és minőségének vizsgálata szarvasmarha fajban Agrártudományi

31 OTDK, Agrártudományi Szekció, Állattenyésztéstan Tagozat.

A csülökszaru keménységének és minőségének vizsgálata szarvasmarha fajban

Hallgató: Hazai Attila Gyula
Szak: Mezőgazdasági mérnök, Képzés típusa: bsc, Intézmény: Szent István Egyetem, Kar: Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar

Témavazetők: Dr. Tőzsér János - egyetemi tanár, Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar ,
Demény Márton - PhD hallgató, Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar

Hazánkban a tejelő szarvasmarha gazdaságokban már állományszintű megbetegedéssé vált a sántaság. Ez a hosszú hasznos élettartamot jelentősen befolyásolja, ami a gazdaságosságot teszi kérdésessé. A sántaságot okozó betegségek időben való felismerése, illetve az állatok tartástechnológiával szembeni ellenállóságának meghatározása érdekében a csülökszaru minőségének meghatározása lett a cél, aminek egyik lehetséges módszere a csülökszaru keménységének a vizsgálata. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit később a szelekciós munkában figyelembe véve, nem csupán a tejmennyiséget és minőséget befolyásoló értékmérő tulajdonságokra, mint a tőgyalakulás, hanem a hosszú hasznos élettartamot befolyásoló a láb- és lábvégalakulásra is érdemes lenne szelektálni. A gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy szarvasmarha sántaságát okozó leggyakoribb betegségek, mint a laminitisz és a talpfekély, a csülökszaru keménységének vizsgálatával, jó biztonsággal megállapíthatók, amiket aztán a betegségek kialakulását célzó megelőzések követhetnek, így nem csak a költséges gyógykezelés nem szükséges, hanem a ki nem alakult stressz állapot sem okoz termelési visszaesést. A rendszeres és megfelelő csülökápolási munkák elvégzésével a sántaságot folyamatosan 10% alatt tarthatjuk állományunkban, az olykor 25,35,40%-hoz képest.

Vizsgálatainkat Szegváron végeztük 29 állaton, ahol a négy láb belső és külső talpszaruján egy SA-HDD Shore D műanyag keménység mérővel végeztük, tízszeres ismétlésekkel. A mérések alatt tapasztaltuk, hogy a valamilyen betegséget, vagy a betegség kezdeti stádiumát mutató jószágok csülökszaruja kisebb értékeket mutatott. Később a mérési eredményeket statisztikai módszerekkel vizsgáltuk tovább, ahol az eredmények kiszámításából kihagytuk azokat az értékeket, amelyek betegség hatására eltérő értékeket mutattak, mivel azok kisszámú előfordulása, illetve a betegségek fajtájának változatossága miatt a statisztikai eredményeket nehezen értékelhetővé tették. A kapott táblázatok és ábrák bizonyították, hogy a módszertan helyes, vagyis a csülökszaru keménységének a megállapítására alkalmas, így a jövőben megoldható, hogy a csülökszaru keménységét figyelembe vevő szelektálás történjen, illetve a takarmányozásban és a tartástechnológiában is továbbgondolt változások legyenek.