Seigniorage Közgazdaságtudományi

31 OTDK, Közgazdaságtudományi Szekció, Közgazdasági elmélet III. Tagozat.

Seigniorage

Különdíj: t

Hallgató: Tóth-Bozó Brigitta
Szak: Közgazdasági elemző, Képzés típusa: ma, Intézmény: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Kar: Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

Témavazető: Dr. Meyer Dietmar - tanszékvezető egyetemi tanár, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

Az 1990-es évek elején a Közgazdasági Szemlében heves vita folyt a magyarországi közgazdászok között egy olyan fogalom kapcsán, amely már évszázadok óta jelen van, viszont magyar nyelvű szakirodalma nem nevezhető az - 1990-es évekig - gazdagnak; ez a fogalom a seigniorage.

Dolgozatom egyik célja bemutatni a seigniorage fogalmának történeti fejlődését. A különböző források segítségével igyekszem rávilágítani azokra a múltban történt eseményekre, amelyek befolyással voltak a seigniorage-ra. Bemutatom az 1990-es évek elején Magyarországon folyt definíció körüli vitát, megvizsgálom a különféle definíciók értelmezésének körülményeit.

A dolgozatban bemutatásra kerülő közgazdászok véleménye egy ponton mindenképpen találkozik. Az inflációs ráta befolyásolja az állam seigniorage-bevételének nagyságát. Ebből eredően megvizsgálom, az infláció, valamint az inflációs várakozások milyen hatással vannak egy adott ország költségvetésére.

A dolgozatban bemutatok egy modellt, amely az inflációs várakozások és a költségvetési deficit kapcsolatát írja le. A modellben felállított differenciálegyenlet-rendszer megoldását a Mathematica 7 programmal végeztem. A megoldás, és a felállított paraméterek tükrében elemzem az egyes tényezők szerepét a költségvetés deficitjét tekintve. A kapott megoldásban szereplő paraméterek konkrét értékekkel való helyettesítése jól szemlélteti az egyes tényezők súlyát a modellben. A két legnagyobb befolyásoló erővel bíró paraméter a jövedelemadó-kulcs, illetve a GDP-arányos állami kiadások. E két exogén tényező viszonya határozta meg leginkább a modell megoldását. Amennyiben a jövedelemadó-kulcs magasabb értéket kapott, mint a GDP-arányos kormányzati vásárlások, ebben az esetben a modell szufficitet jelzett előre, méghozzá meglehetősen nagy mértékűt.

Amennyiben a kormányzati kiadások mértéke volt nagyobb, mint a jövedelemadó-kulcs, a megoldásgörbe meredekségének előjele megváltozott, a modellben szereplő nemzetgazdaság a túlzott deficit irányába tart.

A seigniorage jelenségére helyezve a hangsúlyt, minél nagyobb egy nemzetgazdaság inflációs rátája, a költségvetési deficit annál nagyobb része inflálódik el. Ebből következően felmerülhet a kérdés, érdeke-e egy nemzetgazdaság vezetőinek az inflációs mérsékelése?