A franciaországi kisebbségpolitika jelene és jövője:egy központosított európai állam az okcitán etnikai törekvések és a lisszaboni szerződés elvárásainak kereszttüzében Társadalomtudományi

31 OTDK, Társadalomtudományi Szekció, Nemzetközi tanulmányok II. Tagozat.

A franciaországi kisebbségpolitika jelene és jövője:egy központosított európai állam az okcitán etnikai törekvések és a lisszaboni szerződés elvárásainak kereszttüzében

Hallgató: Budai Mihály Egon
Szak: nemzetközi tanulmányok, Képzés típusa: ba, Intézmény: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kar: Társadalomtudományi Kar

Témavazető: Majtényi Balázs - tszv.egy.docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar

Franciaország, a hidegháborús versengés miatt (is) európaizálódó impérium, a mai napig meghatározó gazdasági, politikai és kulturális befolyással bír az Európai Unióban. Az ország jellemzően támogatja az integráció elmélyítését. A központosítás szupranacionális szinten is megnyilvánuló igénye a francia államszervezési hagyományokból táplálkozik.

A XVIII. századi francia gondolkodás teremtette meg a ma „politikai nemzet” néven ismert fogalmat: a közös politikai alkotmányon és jogi egyenlőségen alapuló, saját területe fölött szuverenitást gyakorló csoport koncepcióját. A francia politikai egység és egyenlőség megteremtése a francia nyelv egyeduralmát hozta el, amely együtt járt a dialektusban beszélők és a nyelvi kisebbségek (baszkok, bretonok, elzásziak, katalánok, korzikaiak és okcitánok) nyelvhasználati jogainak csorbításával sőt megszüntetésével. Mindazonáltal a partikuláris identitások, erősen visszaszorítva ugyan, a mai napig fennmaradtak; az okcitán (okszitán) kisebbség nyelve is példa is e nyelvek közé tartozik.

Előadásomban a francia nemzetfelfogás vázlatos bemutatása után Franciaország etno- és nyelvi politikájának 1789 óta tartó asszimilációs törekvéseiről és annak 1945 utáni enyhüléséről fogok beszélni. A változások közül különös hangsúlyt fektetek az Európai Unió által 2009-ben az uniós alapszerződésekkel azonos jogi rangra emelt Alapjogi Karta kisebbségvédelmi rendelkezéseire.

Ezt követően a négy jelentősebb okcitán politikai szerveződés – három pártként működő mozgalom és a Kezdeményezés Okcitániáért (Iniciativa per Occitània) – tevékenységét és ideológiáját szeretném bemutatni. A közöttük megjelenő hasonlóságokra és eltérésekre, valamint ezek következményeire egyaránt kitérek.

Előadásom célja választ találni arra a kérdésre, hogy a kettős vertikális nyomás – az Európai Unió normái és a szubnacionális okcitán/okszitán nacionalizmus – lehetőséget jelent-e arra, hogy „Okcitánia” autonóm franciaországi tartománnyá, vagy esetleg független európai állammá váljék.