Lévinas és Bergman epifániája Társadalomtudományi

35 OTDK, Társadalomtudományi Szekció, Esztétika Tagozat.

Lévinas és Bergman epifániája

Különdíj: t

Hallgató: Okanovic Alexandra
Szak: Filozófia, Képzés típusa: ma, Intézmény: Szegedi Tudományegyetem, Kar: Bölcsészettudományi Kar

Témavazető: Prof. Dr. Pavlovits Tamás - egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Munkám célja a Bergman-filmekben megjelenő interperszonális viszonyok és arc-ábrázolások értelmezése Emmanuel Lévinas filozófiáján keresztül. Vizsgálatom középpontjában Ingmar Bergman Úrvacsora (Nattwardsgästerna, 1963) című filmje áll, s ehhez kapcsolódóan említem az életmű más releváns filmjeit. A Bergman-művek – s, főként a Trilógia nevezetű mű-hármas – visszatérő témái közét tartozott az ember Istenhez fűződő viszonya, a modern individuum szorongásai és a társas lét hiánya. A következő írás amellett szeretne érvelni, hogy az Isten csendjéből származó válság csak bizonyos esetekben jelenti a bergmani életmű és világkép teljes egészét. Filmjeiben legalább annyira fontos az interperszonális viszonyok szerepe, mint a megszokott szerzői kézjegyeké. Alkotásait elsősorban az egzisztencialista irányzathoz kötött olvasatokon keresztül vizsgálom. Azon értelmezéseket emelem ki, melyek filozófiailag, az elszigetelt, magányos ember elgondolása szerint értelmezték a rendező műveit. Ezáltal Bergman világképének általános hangulatát, s a századra jellemző szorongást mutatom be. Mindezt pedig Lévinas filozófiájával vetem össze. Lévinas gondolkodásának interperszonális kulcsfogalmait, a másik ember arcát és a felelősség fogalmát helyezem előtérbe. Az Úrvacsora című filmet tehát a személyes találkozás és a másik ember lényegi közelsége által tolmácsolom. Külön figyelmet szentelek az arc fogalmának. Előszöris azt vizsgálom, hogy a vizuális arc-ábrázolások mit jelentenek és fejeznek ki az adott filmben; ugyanakkor kitérek arra is, hogy milyen jelentőséggel rendelkeznek az életmű szempontjából. Az arc-ábrázolások vizsgálatával arra keresem a választ, hogy milyen szerepet töltenek be a társas viszonyon belül. Hasonlóképp, interperszonális viszonyként gondolom el magát a transzcendenssel való kapcsolatot is. Tehát Lévinas filozófiája szerint az ember-Isten viszony feltételeit és kialakulását a másik ember vonatkozásában, a társas létben formálódó kapcsolatként értelmezem. Ezért munkám végső célja a bergmani istenkép újraértelmezése Lévinas filozófiáján keresztül.