Segítséget kérni gáz? - Iskolai bántalmazás pszichológusszemmel Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtártudományi

35 OTDK, Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtártudományi Szekció, Alkalmazott pszichológia III. Tagozat.

Segítséget kérni gáz? - Iskolai bántalmazás pszichológusszemmel

Hallgató: Hajdu Fédra
Szak: Szociológia, Képzés típusa: ba, Intézmény: Szegedi Tudományegyetem, Kar: Bölcsészettudományi Kar

Témavazető: Vincze Anikó - egyetemi tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Valóban gáz segítséget kérni? Napjainkban, ha egy gyermek vagy egy középiskolában tanuló fiatal úgy érzi, segítségre van szüksége, olyan gondjai támadtak, amikkel már nem tud megküzdeni egyedül, a megoldás az lehet, ha szakembertől kér segítséget. Ettől mégis sokan tartanak, hiszen mi lesz, ha ezért fogják őt kiközösíteni? Ha pedig iskolai bántalmazás, vagy más probléma miatt kialakult lelki betegséggel kapcsolatban fordul segítségért, amiért csak az újabb támadás éri, visszatér a kiindulóponthoz, ezzel pedig létrejön egy ördögi kör. Azonban valóban erről van szó? Tényleg ezért félnek a gyerekek segítséget kérni?

Hatással van-e egy gyermek esetében a szülő iskolai végzettsége arra, hogy az iskolában milyen szerepet vállal, ha iskolai bántalmazásra kerül sor? Köze van az iskolai végzettségnek ahhoz, hogy egy gyerek támadó vagy áldozat lesz? A pedagógusoknak nagy szerepe van az iskolai bántalmazást illetően. Sokszor nem is tudják, mekkora súlya van annak, ha ő nem megfelelően kezeli az osztályban fennálló konfliktusokat. A szülők pedig igyekeznek együttműködőek lenni mind a szakemberekkel, mind a pedagógusokkal szemben. Az általános iskolában még együttműködnek, de a középiskolában ez már nem annyira jellemző. Valamint, a családi háttér jelentőséggel bír abban, hogy egy gyermek milyen intelligenciával, empátiával, konfliktuskezelő képességgel bír, ha az iskola bántalmazást vesszük figyelembe?

Ezen kérdésekre keresem a választ, olyan szakemberek segítségével, akik nap, mint nap ilyen esetekkel foglalkoznak, számos olyan gyerekkel találkoznak, akik valóban áldozatául esnek iskolai bántalmazásnak, esetleg családon belül jelentkezik probléma, és ha a gyermek bizalommal fordul feléjük, a feladatuk, hogy segítsenek neki. Szegedi iskolapszichológusok osztották meg velem véleményüket és tapasztalataikat interjúk keretein belül.

A válaszok alapján pedig kijelenthető, hogy a gyerekek között a segítségkérés miatti kiközösítés nem igaz. Ebből fakadóan egy kérdés továbbra is fennáll. Lehet, hogy a szülők véleménye, hozzáállása továbböröklődik a gyerekekre, ha pszichológusi kezelésről van szó? Hiszen konkrét kiközösítésre elenyésző számban esett sor a szakemberek elmondása szerint. Az iskolai végzettség pedig nem számít. Bárki válhat áldozattá, vagy éppen támadóvá, magasabb iskolai végzettségből nem feltétlenül következik megfelelő nevelés.