Die Wüste als Raum der Dialogizität: Der pluralisierende Aspekt des postmodernen Romans in Ilija Trojanows Der Weltensammler Humán Tudományi (bölcsész)

35 OTDK, Humán Tudományi (bölcsész) Szekció, Germanisztika és néderlandisztika Tagozat.

Die Wüste als Raum der Dialogizität: Der pluralisierende Aspekt des postmodernen Romans in Ilija Trojanows Der Weltensammler

Különdíj: t

Hallgató: Tóth Gyula
Szak: Német nyelv, irodalom és kultúra mesterszak, Képzés típusa: ma, Intézmény: Szegedi Tudományegyetem, Kar: Bölcsészettudományi Kar

Témavazető: Dr. habil. Ritz Szilvia - egy. doc., Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Jelen dolgozat a sivatag jelentéspluralizáló funkciója és a főszereplő identitásváltozása közötti kapcsolatot vizsgálja Ilija Trojanow Világok gyűjtője (Der Weltensammler) című, 2006-ban megjelent regényében. A Világok gyűjtője a (poszt-)posztmodern történelmi felfedező-utazási regénykánon németnyelvű vonulatát erősíti, olyan méltán népszerű művek mellett, mint Christoph Ransmayr A jég és a sötétség borzalmai, vagy Daniel Kehlmann A világ fölmérése című regényei. A dolgozat egy külön fejezetben foglalkozik a kortárs német irodalom ezen részével.
A dolgozat a főszereplő és a sivatag viszonyát először Jurij Lotman strukturalista térelméletének segítségével kísérli meg elemezni. Bizonyítást nyert azonban, hogy a strukturalista alapokon nyugvó Lotman-i térelmélet (poszt-)posztmodern regények elemzésére nem kielégítő: a regényben megjelenő különböző terek és karakterek szerteágazó kapcsolatait és egymással folytatott párbeszédeit nem lehet bináris ellentétpárokra redukálni.
A dolgozat egyik újszerű megközelítése a „modern” (strukturalista) Lotman-i térelmélet ütköztetése a (poszt-)posztmodern regény jelenségével. A (poszt-)posztmodern regény kulturális és időbeli különbségekből adódóan meghaladja Lotman strukturalista elméletét. Mihail Bahtyin dialogicitás-elmélete azonban kitűnően alkalmazható a regény elemzésére, ugyanis a Világok gyűjtője-ben nem csak a különböző kulturális háttérrel rendelkező karakterek (a kolonizáló nyugatiak és a helyiek) közt áll fenn a bahtyini dialogicitás, hanem a sivatag mint tér, és a főszereplő állandó identitásváltozása közt is, ezzel a jelentéspluralizálás egyik legfontosabb eszközévé lépve elő. A sivatag mindhárom fejezetben jelen van, azonban fejezetről-fejezetre megújul (akárcsak maga a főszereplő, az identitáscserék során), új jelentéstartalmakat vesz magára. Trojanow az egész regényt átszővő és állandóan fennálló dialogizmus segítségével megtöri a sivatag mint tér nyugati szemszögből látható negatív konnotációit, dekonstruálja a kolonizálók tarthatatlan gondolkodásmódját és viselkedését, miközben bemutatja a főszereplő különös tehetségét, melynek segítségével védeni próbálja személyiségét a mindent maga alá temető birodalmi narratívától.