Graffiti és dekonstruktivizmus kapcsolata és környezetalakító hatása Művészeti és Művészettudományi

35 OTDK, Művészeti és Művészettudományi Szekció, Művészetelmélet 3. Tagozat.

Graffiti és dekonstruktivizmus kapcsolata és környezetalakító hatása

Hallgató: Dobó Edina
Szak: Építőművészet , Képzés típusa: ba, Intézmény: Pécsi Tudományegyetem, Kar: Műszaki és Informatikai Kar

Témavazető: Dr. Németh Pál - egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar

A dekonstruktivizmus, mint építészeti irányzat és a graffiti, mint szubkulturális művészeti mozgalom látszólag olyan jelenségek, amelyek távol állnak egymástól. Ráadásul a graffiti műfaján belül számos irányzat létezik, részint a technikai kivitelés, részint pedig a művészi koncepció függvényében. Ezekből számomra a témám tükrében az anamorfózis graffiti lesz érdekes.

Mindkét jelenség alapvetőan a nagyvárosi létformához kötődik, és amíg az általános értelemben vett falfirkák szinte minden városban folyamatosan jelen vannak, addig az anamofikus graffiti ritka jelenség, ahogy a dekonstruktivista építészet is viszonylag kevés nyomot hagy maga után a tereken. A kettő között a dramaturgiai közös pont a direkt vagy indirekt zavarkeltésben fogalmazható meg, mely az egyik esetben úgy robbantja szét a valóságos képet, hogy az mindössze egy pontból áll össze újra, addig a másik eleve tagadja azt a merőleges-párhuzamos szerkesztési rendszert, amelyet a „valóságos” ház képnek ismerünk.

Mind a dekonstruktivizmus, mind az anamorfózis graffiti hatással lehet az építészeti normák alakulására, befolyásolhatja az építészeti törekvések minőségét és változását.

Dolgozatom fő célja a „zavar” ok-okozati tényezőinek megismerése és megértése, milyen formában alakultak ezek ki, milyen eszközökkel érhetjük el, milyen hatást gyakorolnak az építészeti törekvésekre, illetve milyen hangulati változás érhető el ezek használatával.