A nemzetközi kormányközi és nem kormányközi szervezetek szerepe a divatiparban dolgozók munkajogainak védelmében Kambodzsában Közgazdaságtudományi

35 OTDK, Közgazdaságtudományi Szekció, Világgazdaság - integráció és külkereskedelem Tagozat.

A nemzetközi kormányközi és nem kormányközi szervezetek szerepe a divatiparban dolgozók munkajogainak védelmében Kambodzsában

Hallgató: Dobos Emese
Szak: Nemzetközi tanulmányok, Képzés típusa: ma, Intézmény: Budapesti Gazdasági Egyetem, Kar: Külkereskedelmi Kar

Témavazető: Dr. Nagy Milada - főiskolai docens, Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Kar

2020 tavaszán a koronavírus-világjárvány térdre kényszerítette a divatipart is: a világmárkák
által lemondott és ki nem fizetett megrendelésekből kifolyólag több millió, főként délkeletázsiai, a ruházati ipar kivitelezési oldalán dolgozó munkavállaló veszítette el a munkáját és nem
kapta meg a bérét. Egy nonprofit szervezet, a Remake által indított #PayUp közösségi
médiakampány nyomására több világmárka tett eleget a szerződésben foglaltaknak, és 2020
októberéig 22 milliárd dollárt fizettek ki a kivitelezőknek világszerte. Bár a divatiparban
elindultak törekvések a fenntarthatóságra (a fenntarthatóságnak pedig elengedhetetlen része a
társadalmi aspektus), az etikus, méltányos foglalkoztatás kimarad a szegmens „zöldülő”
vállalásai közül.
Kambodzsa ruházati ipara közel 700 ezer embert foglalkoztat és az Európai Unióba (ami az
ország legnagyobb kereskedelmi partnere) 2019-ben több mint 5 milliárd dollár értékben
exportált ruhákat. A világjárvány az ágazatot is súlyosan érintette. 2020 augusztusában pedig
az emberi jogok sorozatos megsértése miatt kivették Kambodzsát az EU piacán kvóta- és
vámmentességet biztosító Everything but Arms kezdeményezésből. Az viszont egyelőre kérdés,
hogy a lépés hogyan hat majd az ország egyébként is sérülékeny helyzetbe került divatiparára.
Dolgozatomban elsősorban azt vizsgálom, mi vezetett az EU ezen lépésig és hogyan
befolyásolhatják a délkelet-ázsiai országokkal folytatott kereskedelempolitikáját a
munkajogok.
Dolgozatomban azt is vizsgálom, hogy a hatályos nemzetközi megállapodások és
iránymutatások mennyire valósulnak meg a jelentős ruhaipari gyártásának helyt adó országban
és hogy a munkakörülmények tanúsítását igazoló kezdeményezések (auditcégek tevékenysége)
és civil szervezetek jogvédő tevékenysége a gyakorlatban mennyire szolgálják ténylegesen a
munkajogok védelmét. Továbbá, hogy az online térben egyre nagyobb teret kapó civil
aktivizmus és a cégek számonkérésére irányuló kampányok (social shaming) milyen hatást
gyakorolnak az egyébként jogsértő vállalatokra.
Kutatásom során főként szekunder forrásokra alapozok: a fellelhető adatok, statisztikák, szakirodalmi források, folyóiratcikkek mellett nem-kormányközi szervezetek és szakszervezetek által készített jelentéseire, valamint a téma aktualitása és frissessége miatt a sajtóban megjelent írásokra is támaszkodok.