A Russzkij Mir Alapítvány szerepe az orosz kulturális diplomáciában Társadalomtudományi

35 OTDK, Társadalomtudományi Szekció, Nemzetközi tanulmányok 4. Tagozat.

A Russzkij Mir Alapítvány szerepe az orosz kulturális diplomáciában

Hallgató: Halmos Zsolt
Szak: Nemzetközi tanulmányok, Képzés típusa: ma, Intézmény: Budapesti Gazdasági Egyetem, Kar: Külkereskedelmi Kar

Témavazetők: Dr.Kalafatics Zsuzsanna - főiskolai docens, Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Kar ,
Dr. Szilágyi Judit - adjunktus, Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Kar

Dolgozatom témája az orosz kulturális diplomácia egyik eszközének, a Russzkij Mir Alapítványnak a tevékenysége, azaz annak a vizsgálata, hogy az alapítvány milyen kulturális és oktatási gyakorlatot folytat, hogyan ösztönzi világszerte, többek között hazánkban is az orosz nyelv és kultúra megismerését. Vlagyimir Putyin orosz államfő 2007-ben hozta létre az alapítványt abból a célból, hogy népszerűsítse az orosz kultúrát és nyelvet, elősegítse a nemzetközi mobilitást és egy vonzó Oroszország-kép kialakulását. Azóta a világ számos országában jelen vannak az orosz kulturális központok.
A dolgozatom két részből áll. Az elsőben felvázolom a „Russzkij Mir” eszmetörténeti hátterét, az „orosz világ” koncepcióját. Emellett kitérek arra, hogy az alapítvány mely országokban van jelen, bemutatom az orosz állam által meghatározott feladatait. A szakirodalomban gyakran hangsúlyozzák, hogy a felülről kezdeményezett, erős központi irányítással működő szervezet az ország „puha hatalmát” hivatott növelni. Fontos kiemelni, hogy a „Russzkij Mir” tevékenységének megítélése meglehetősen kettős. Számos országban (így pl. a Baltikum és Nyugat-Európa országaiban, Ukrajnában) úgy tekintenek a szervezetre, mint az orosz nagyhatalmi érdekek képviselőjére és kiszolgálójára.
A második részben bemutatom a magyarországi központok felépítését. Magyarországon 2009-ben hozták létre az első Orosz Központot Budapesten, majd Pécsen, Debrecenben. Dolgozatomban kitérek arra is, hogy az elmúlt évtizedben milyen eredményeket értek el ezek a centrumok. Különösen érdekel, hogy hogyan alakultak az oktatási lehetőségek a két ország között. Úgy látom, hogy az utóbbi évtizedben újra megnőtt az érdeklődés az orosz kultúra iránt, ennek ellenére meglehetősen kevés hallgató vesz részt hallgatói mobilitáson az Orosz Föderációban. Egyik fő célom épp ezért annak a bemutatása, hogy miként lehetne hatékonyabbá tenni a hallgatói mobilitást Magyarország és Oroszország között.
Kutatásom célja annak a bemutatása, hogy az alapítvány milyen eredményeket ért el Magyarországon, mennyire sikerült felkeltenie az érdeklődést mind a nyelvtanulás, mind a kultúra iránt, valamint mennyire hatékony a hallgatói mobilitás a két ország között. Arra is keresem a választ, hogy változott-e Oroszország megítélése a magyar köztudatban.
Kutatási módszerként a szakirodalom, valamint a budapesti Orosz Központ vezetőjével készített mélyinterjú elemzését alkalmazom.