Invazív fafajok elleni fellépés egy kiskunsági erdős sztyepp példáján keresztül Agrártudományi

35 OTDK, Agrártudományi Szekció, Tájökológiai Tagozat.

Invazív fafajok elleni fellépés egy kiskunsági erdős sztyepp példáján keresztül

Helyezés: 3

Hallgató: Szórát Krisztián
Szak: Vidékfejlesztési agrármérnök, Képzés típusa: bsc, Intézmény: Neumann János Egyetem, Kar: Kertészeti és Vidékfejlesztési Kar

Témavazető: Dr. Hoyk Edit - főiskolai docens, Neumann János Egyetem Kertészeti és Vidékfejlesztési Kar

Az invazív fás szárú növények terjeszkedése világszerte – így hazánkban is – komoly kockázatot jelent a biodiverzitásra, illetve a természetes ökoszisztémákra. Az éghajlat változása különösen a Duna-Tisza közi homokhátságon kedvez a jövevényfajok terjedésének. Ez veszélyezteti a természetközeli, jellegzetes alföldi erdőssztyeppek fennmaradását, pedig ezek az élőhelyek a térség tájképének meghatározó részei. Természetszerető ember lévén nagyon fontosnak tartom ezeknek a területeknek a fennmaradását, szépségüknek és sokszínűségüknek megőrzését.
Dolgozatomban egy homoki erdőssztyepp, a Peszéri-erdő példáján keresztül vizsgáltam a négy legagresszívebben terjedő inváziós fafaj (zöld juhar, mirigyes bálványfa, nyugati ostorfa, kései meggy) ellen irányuló beavatkozást, illetve annak eredményét. A munka egy Európai Uniós LIFE+ program, az OAKEYLIFE-projekt egyik prioritását képezi.
Az invazív fásszárú növények elleni egyetlen szelektíven és megfelelő hatásfokkal alkalmazható módszer a vegyszeres kezelés. Négy különböző, invazív fafajjal fertőzött területet jelöltem ki, és az ott végzett beavatkozást követően nyolc alkalommal végeztem terepi megfigyelést. Megvizsgáltam az alkalmazott kétféle glifozátos kezelési módszer hatékonyságát, valamint egy általam alkotott vitalitás-index segítségével feljegyeztem a négy faj esetében tapasztalható vitalitás-csökkenést.
Vizsgálatom bizonyítja, hogy az alkalmazott herbicides beavatkozások minden célfaj esetében megfelelően hatékonyak. Megállapítottam, hogy az egyes fajok nem egyformán reagáltak a kezelésre, valamint hogy nincs összefüggés a vegyszer hatékonysága és a kezelt egyedek törzsátmérőjének vastagsága között.
Dolgozatommal felhívom a figyelmet arra, hogy az inváziós növények milyen komoly ökológiai kockázatot jelentenek, továbbá, hogy a visszaszorításukat célzó beavatkozás milyen körülményes, ám kiemelkedően fontos erdőgazdálkodási, természetvédelmi és vidékfejlesztési feladat. Az invazív fajoktól megtisztított erdő diverzitása nő, ami azért is lényeges, mert a Peszéri-erdő számos védett és fokozottan védett növény- és állatfaj élőhelye. A természetközeli állapot helyreállítása eredményeképpen a területen természetes módon megújulni képes tölgyek fejlődése zavartalanabbá válhat. A beavatkozásoknak köszönhetően az erdő – helyreállított ökoszisztéma szolgáltatásai révén – hatékonyan képes mérsékelni a Homokhátságra erősen jellemző aridifikáció negatív hatásait is.