Zenei élet és zenei nevelés a pécsi jezsuita Pius Gimnáziumban Művészeti és Művészettudományi

35 OTDK, Művészeti és Művészettudományi Szekció, Zeneelmélet 3. Tagozat.

Zenei élet és zenei nevelés a pécsi jezsuita Pius Gimnáziumban

Hallgató: Somodi Imre
Szak: zenetanár - magánénektanár, Képzés típusa: o, Intézmény: Pécsi Tudományegyetem, Kar: Művészeti Kar

Témavazető: dr. Gocsál Ákos - adjunktus, Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar

A pécsi jezsuita Pius Gimnázium (1912–1948) korának egyik legkiválóbb középiskolája volt. A gimnáziumban egyszerre volt jelen a jezsuita rend évszázadok alatt kiérlelt oktatási-nevelési gyakorlata korának legmodernebb infrastrukturális feltételeivel. Az iskolában igen nagy hangsúlyt fektettek a művészeti, ezen belül a zenei nevelésre, annak ellenére is, hogy a Pius Gimnázium alapvetően nem zenei pályára készítette fel tanulóit. Dolgozatomban a Pius Gimnázium zenei nevelési praxisát, illetve az iskolában folyó igen élénk zenei életet kívánom bemutatni.
Az 1910-es évek az alapítás és az intézményszervezés évtizede a Pius Gimnázium történetében. Ekkor alakultak ki a zenei nevelés intézményi keretei is. A gimnázium újonnan átadott modern épületében egy hangversenyek tartására is alkalmas színházterem is helyet kapott. Ugyancsak ebben az évtizedben szerveződtek meg az iskola később nagy ismertségre szert tevő zenei együttesei: a kórus, a szimfonikus zenekar és a fúvószenekar. Az 1920-as évtized hozta legnagyobb zenei sikereket az iskola történetében: a kórus és a két zenekar ekkor számos sikeres koncerttel, versenyeredménnyel öregbítette az iskola hírnevét. Az 1930-as években az iskolavezetés a sport és a testnevelés támogatásának biztosított elsőbbséget, így az zenei nevelés némileg háttérbe szorult. Az 1940-es években azonban – dacára a háború és az azt követő időszak nehézségeinek – a zenei élet újra fellendült a gimnáziumban. Ennek a felívelő tendenciának vetett véget az iskola 1948. évi államosítása, amely a jezsuita Pius Gimnázium de facto megszűnését jelentette.
A dolgozat ezt a sokszínű zenei életet és példaértékű zenepedagógiai gyakorlatot kívánja bemutatni eddig nem vizsgált történeti forrásokra (levéltári források, iskolai évkönyvek, iskolaújságok, visszaemlékezések stb.) alapozva. Ugyanis a Pius Gimnáziumról eddig publikált számos tanulmány egyike sem vizsgálta még fókuszáltan az iskola zenei nevelő tevékenységét. Dolgozatom célja egyrészt egy művelődéstörténeti és zenei neveléstörténeti szempontból jelentős oktatási intézmény múltjának tudományos feltárása, ezáltal annak jobb megismertetése. Másrészt, a Pius Gimnázium zenei nevelőtevékenységének megismerése példával szolgálhat és inspirációt adhat a mai zenepedagógia számára is. A dolgozat ezenkívül adalékokat nyújt Pécs helyi kultúrtörténetének tanulmányozásához, s hozzájárul a helyi kulturális értékek tudatosításához.