Hárfajáték Művészeti és Művészettudományi

35 OTDK, Művészeti és Művészettudományi Szekció, Zenei alkotás Tagozat.

Hárfajáték

Hallgató: Lőrincz Ákos
Szak: N, Képzés típusa: N, Intézmény: N, Kar: N

Témavazető: Ásztai Réka - zongoratanár, N N Járdányi Pál Alapfokú Zeneiskola

A zenei szerzeményemet zongorára komponáltam. A darab romantikus stílusú. Unokatestvérem egy sor dallama inspirált, ami olyan lendületet adott, hogy egy egész darab játszódott le a fejemben. A szerzeményeimet zongoratanáromnak szoktam eljátszani, a hónapok folyamán minden óra után egy kicsivel fejlődött, alakult, kifejezőbb lett. Sok gondolat, akkord fejlődött ki ebből az egyszerű menetből, több darabom csak erre inspirálódott. 4 művet írtam, mind pár perces volt, amit erre a versenyre összeforrasztottam. Ez az oka a jól elkülönülő, érzékelhető rétegességnek.

Az élmény olyan, mintha egy csónakban ülnénk a tengeren. A tenger hullámzásának hangulata a hárfaszerű akkord felbontása szimbolizálja. (Elején és a végén.) A tanult, és tanulmányozott zenékből próbáltam felépíteni a darabot; az Ász-dúrból a dominánsba sodródik a dallam, majd vissza, ahogy szokott lenni. ’Mount Everest’ alakot építettem fel; a semmiből kezdődik, csak evezünk a nyugodt vízen, kellemes mocorgások, nyugodt hangok. Süt a nap. Csak a víz csobbanása, és az evező puha sodrása hallatszódik, egy pár ül benne. Haladunk, az ég „rosszalkodik”, vihar készülődik, fokozódik a hangulat, az akkordok variálódnak. Zötykölődik a kis hajócska, csúcsra elérkezik a hangzás. Majd folyamatosan halkulnak a villámok, csendesedik a vihar. A végén már csak megy a ladik a sötét felhős esőben, aztán meghal a darab, a szerelmes pár pedig eltűnik a ködben.

Ez körvonalazódott a fejemben, és erre a történetre szereltem fel a művet. Erre gondoltam én, amikor írtam, persze ebbe az alakzatba bele lehet képzelni más mesét is. A zongoratanáromnak szoktam játszani a darabjaimat.