A trauma alakzatai Bródy Sándor A tanítónő című darabjában Humán Tudományi (bölcsész)

35 OTDK, Humán Tudományi (bölcsész) Szekció, Színháztudomány Tagozat.

A trauma alakzatai Bródy Sándor A tanítónő című darabjában

Hallgató: Kovács Dominik
Szak: Irodalom- és kultúratudomány, Képzés típusa: ma, Intézmény: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kar: Bölcsészettudományi Kar

Témavazető: Balogh Piroska - habilitált egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

A tanulmányom célja, hogy A tanítónő szövegének többirányú megközelítésével hozzájáruljak a Bródy-életmű irodalomtudományi pozíciójának átértelmezéséhez. Feltételezésem szerint A tanítónő cselekményszövésének fő dramaturgiai összetartó-eleme az egyes szereplők traumatapasztalata. A történetvezetés fordulópontjai valamennyi esetben egy seb-kulturális eredetből bontakoznak ki, és a reprodukciós jellemzők miatt további identitásbeli töréseket idéznek elő. Az identitástörés kulcsfogalomként van jelen a szereplők személyközi mozzanatainak mélyebb vizsgálatában. Célkitűzésem továbbá, hogy a vizsgált szövegrészleteken keresztül rámutassak A tanítónő drámatörténeti szempontból is sajátos tulajdonságára: a klasszikus modern drámához való esztétikai kapcsolódására.
Az első szakaszban a traumák verbális kifejezésének nehézségeiről árulkodó megnyilvánulásokat vizsgálom, a tipikusnak nevezhető három pontos hezitációs jelenségek mellett egy összetett elhallgatás-rendszer analógiáját is értelmezem. A szereplők igen gyakran valami helyett beszélnek különböző kevésbé hangsúlyos témákról. (Ezek a vonások a XX. századi modern dráma, Strindberg, Ibsen és Csehov művészetének hatását idézik.) A második rész középpontjában A tanítónőben megjelenő testnyelvi eszközök traumakulturális jelentősége áll. Ezekben a példákban talán még erőteljesebb a szimbolikus jelentéstöbblet, a társadalmi nyilvánosságban viselt identitások mögötti emocionális problémákra való utalás. A szöveg analitikus traumái közül kiemelkedik az öngyilkos fiú története, amelyen keresztül A tanítónő teljes alakkultúráját meghatározó dekadencia-tudatot, a gyász kollektív traumáját vizsgálom ˗ immár a harmadik szakaszban.
Bízom benne, hogy a tanulmányomban ismertetett példák sikerrel támasztják alá a hipotézisemet, s ezáltal a kortárs drámaelméleti keret számára is hangsúlyosabbá válik Bródy Sándor drámairodalma.