Az intrikusfigurák karakterológiai azonosságai William Shakespeare Szentivánéji álom és Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámájában Humán Tudományi (bölcsész)

35 OTDK, Humán Tudományi (bölcsész) Szekció, Színháztudomány Tagozat.

Az intrikusfigurák karakterológiai azonosságai William Shakespeare Szentivánéji álom és Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámájában

Hallgató: Kovács Viktor
Szak: Irodalom- és kultúratudomány, Képzés típusa: ma, Intézmény: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kar: Bölcsészettudományi Kar

Témavazető: Balogh Piroska - habilitált egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Vörösmarty Mihály filozofikus mesedrámájának már az alakábrázolásában is egy igen széleskörű motivikus utalásrendszere van, amelyet a szakirodalom a korábbiakban már részletesen elemzett. Szilágyi Márton megállapítása szerint Vörösmarty még azelőtt írta a boldogságkeresés tündérdrámáját, hogy elmélyültebben foglalkozott volna a kor egyre népszerűbbé váló színmű-típusaival. (SZILÁGYI Márton, Mesedráma a boldogság birtokolhatatlanságáról, Irodalomismeret, 2011, 4. sz., 37.) A Csongor és Tünde elemzéseiben gyakran olvasható az a megállapítás, hogy Vörösmarty Mihályra a tündérjáték megírása során nagy hatást gyakorolt William Shakespeare drámairodalma.
Központi hipotézisem szerint a Csongor és Tünde Mirígyének intrikusi figurája mind az egyes megszólalásaiban, mind pedig a cselekedeteiben analogikus a Szentivánéji álom Puck manójával. Ugyanakkor fontosnak tartom a mirígyi karakterdramaturgiának a Szentivánéji álom más szereplőivel, így Oberonnal és Zubollyal való összevetését, hiszen Zuboly emberi mohósága, Oberon cselszövő jelleme szintén rokoníthatónak tűnik Mirígy személyiségjegyeivel. A tanulmányom szerkezeti felépítése is árulkodik az összehasonlítások érvényességéről. A Puck˗Mirígy analógia tárgyalását képező rész jóval terjedelmesebb, mint a továbbiak.
A tanulmány megállapításai röviden összefoglalva a következők: Az, hogy Puck a Szentivánéji álom cselekménye során nem dönt és cselekszik önállóan, az egy olyasfajta szerepkettőzés eredménye, mint ami Csongor és Mirígy esetében is fennáll. Ahogyan a Csongor és Tünde vándorló címszereplőjének és az intrikus személyiségnek a kettősében a földi, úgy a Szentivánéji álom tündéreinek a figurájában a transzcendens gyarlóság és ártalom jelenik meg kétfelé ágazva. Ahogyan Puck, úgy Mirígy is átmeneti státuszú szereplő, a világok közötti átjárás lehetősége többlettudással ruházza fel őket. Bár kapcsolatot tartanak az eszményi és a démonikus közösség tagjaival, alapvetően az emberközösségből származnak, pozíciójuk összefügg az alakváltoztatás, az identitáscsere képességével.
Azért tartom különösen fontosnak a Szentivánéji álom és a Csongor és Tünde alakábrázolási azonosságainak elemzését, mert a Vörösmarty-mű egy-egy világirodalmi kapcsolódásának megerősítésével maga az értelmezési keret is szélesebb lesz.