Az egyháztörténet oktatása a kolozsvári teológiai fakultáson 1895 és 1948 között Társadalomtudományi

35 OTDK, Társadalomtudományi Szekció, Vallás- és hittudomány 3. Tagozat.

Az egyháztörténet oktatása a kolozsvári teológiai fakultáson 1895 és 1948 között

Helyezés: 2

Hallgató: Biró István
Szak: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, református szakirány, BA, Képzés típusa: ba, Intézmény: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Kar: N

Témavazető: dr. Kolumbán Vilmos József - Egyetemi professzor/rektor, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet N

Az egyház-história úgy kezelendő, hogy életet adjon és életet ébresszen. Ezekkel a szavakkal mutatta be az egyháztörténet-oktatást Kenessey Béla, a kolozsvári református teológiai fakultás igazgatója, későbbi református püspök 1896. október 1-én a tanévnyitó beszédében. Eme dolgozat is erre a megállapításra épít. Célja az, hogy feltárja és bemutassa az egyháztörténet-oktatás történetét a fakultás alapításától a második világháború utáni változásokig. A dolgozat négy korszakot ölel át, amelyeket ebben az időszakban oktató egyháztörténészek működési idejéhez szabtunk. A dolgozat pontos kimutatást közöl az ebben a jelzett időszakban oktatott egyháztörténeti tárgyak tananyagáról, óraszámairól. Mindezt olyan történelmi keretbe ágyazva, amely áttekinti a tanárok itteni munkásságát és az egyházi, társadalmi, történelmi változásokat. A dolgozat kitér továbbá az ebben a korszakban készült egyháztörténeti pályamunkákra is, valamint egy egyfajta hidat épít a monarchiabeli fakultás megalakulásától az 1948-as változásokig a tanárokon, diákokon, tantárgyakon keresztül.
A dolgozat kutatási eredményeit összegezve megállapítható, hogy a vizsgált időszakban az egyetemes egyháztörténet és a magyar protestáns egyháztörténet kivétel nélkül része volt az egyetemi tantervnek, hiszen már a fakultás megalapításától külön tanszékkel rendelkezett. A négy korszakban kimutatható továbbá a tananyag és az oktatás szisztematikus fejlődése, ill. a különböző tanterv-revíziók. Egy másik feltételezésre is sikerült a dolgozatnak válaszolnia, miszerint a négy egyháztörténész munkássága kiválóan az olvasó elé tárja a korszakban végbement teológiatörténeti változásokat. A fakultás egy többé-kevésbé liberális szellemben indult, majd egy bonyodalmas átmeneti időszak után megérkezett a dialektikai teológiához. Egy másik fontos megállapítás az, hogy a vizsgált tanévekben ugyan sokat módosult a tanagyag felosztása és a tárgyak megnevezései, mégis a teológiai hallgatók a két fő tárgyat, az egyetemes és a protestáns egyháztörténetet megközelítőleg heti nyolc órában hallgatták. Ehhez kapcsolódtak még hozzá a különböző szemináriumok, adott esetben speciális kollégiumok, valamint a diplomatikai-oklevélmásolási gyakorlatok. A részletes adatokat, tanagyagot, a történelmi és intézettörténeti változásokat a dolgozatban egy egyfajta eseménytörténeti szálon közöltük.