A dominikai nacionalizmus megerősödése a 2010-es években Társadalomtudományi

35 OTDK, Társadalomtudományi Szekció, Nemzetközi tanulmányok 2. Tagozat.

A dominikai nacionalizmus megerősödése a 2010-es években

Különdíj: t

Hallgató: Bóné Péter Pál
Szak: International Relations, Képzés típusa: ma, Intézmény: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kar: Társadalomtudományi Kar

Témavazető: Soltész Béla - egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar

2013-ban a dominikai Legfelsőbb Bíróság 168/13-as döntése hatalmas nemzetközi közfelháborodást keltett, hiszen többszázezer haiti felmenővel rendelkező dominikait fosztott meg állampolgárságától. Vajon ez a fajta diszkrimináció csupán egy alkalmi eset, vagy egy szélesebb értelemben vett nacionalista politika gyakorlati része volt?

Hipotézisem a következő: azt állítom, hogy a 2010-es években a dominikai politikát az egyre fokozódó nacionalista érzelmek vezérelték, elsősorban a szomszédos Haiti és a haiti felmenőkkel rendelkező dominikaiakkal szemben. Ennek a nacionalista politikának a gyakorlati megnyilvánulásai voltak az új állampolgársági törvény, a Legfelsőbb Bíróság 168/13-as ítélete, a „mi” és „ők” megkülönböztetés, az etnikai különbségek kihangsúlyozása, a növekvő diszkrimináció, valamint az általánossá vált negatív érzelmek a fent említett kisebbséggel szemben.

A dolgozat két részből áll. Az első részben angol és spanyol nyelvű forrásfeldolgozás segítségével bemutatom azt a történelmi kontextust, melynek segítségével a dolgozat második részében vizsgált esettanulmányt értelmezni lehet. Az esettanulmány vizsgálatához nemzetközi szervezetek jelentéseire és online hírportálok cikkeire támaszkodom.

Dolgozatom öt főtémát érint. Az első témában a szélesebb értelemben vett latin-amerikai nacionalizmust és annak sajátosságait vizsgálom, majd a második fejezetben tanulmányozom a dominikai nacionalizmust. A következő téma a dominikai migrációval foglalkozik. Itt dekonstruálom azt a dominikai felsőbbrendűség-tudatot, mely meghatározza a dominikai politikát és társadalmat a haitiakkal szemben. A negyedik főtéma a dominikai belpolitika régi-új aspektusát, az 1990-es években ismét megerősödő haiti-ellenességet mutatja be. Az utolsó téma egy esettanulmány, mely a rasszizmustól fűtött 168/13-as döntést és annak utóéletét hivatott bemutatni.

Bár a 168/13-as döntés kétség nélkül diszkriminatív és haiti-ellenes volt, mégis úgy gondolom, hogy a dominikai elitet mégsem a nemzeti érzelmek vezérelték. A politikusok felelőssége abban van, hogy akaratlanul is, de felszínre hozták a dominikai társadalom látens haiti-ellenességét. Mindez abban kulminálódott, hogy a 2010-es évek közepére a dominikai társadalomban ismét megjelent a „mi” és „ők” distinkció, a rasszjegyekhez köthető ellenséges attitűd, valamint a dominikai jobboldal megerősödése.