Az interszekcionalitás szociálpolitikája. A fogyatékossággal élő nők, mint társadalmi erőforrás Társadalomtudományi

35 OTDK, Társadalomtudományi Szekció, Szociális munka, szociálpolitika 2. Tagozat.

Az interszekcionalitás szociálpolitikája. A fogyatékossággal élő nők, mint társadalmi erőforrás

Helyezés: 3

Hallgató: Menyhárt Barbara
Szak: Szociálpolitika, Képzés típusa: ma, Intézmény: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kar: Társadalomtudományi Kar

Témavazető: Tausz Katalin - professor emerita, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar

Dolgozatomban a fogyatékossággal élő személyek körében jelen lévő interszekcionalitást vizsgálom, ezen belül igyekszem feltérképezni e szempontból a fogyatékossággal élő nők aktuális hazai helyzetét.
A többszörös diszkrimináció tág fogalmi körén belül jelen kutatás kifejezetten a interszekcionalitást vizsgálja, ebben az eseteben ugyanis több tulajdonság, egy időben, egymással kölcsönhatásba lépve van jelen olyan módon, hogy nem is különíthetőek el egymástól. A vizsgálat célcsoportját képező fogyatékossággal élő nők fogyatékosságuk és nemük kettős okán számtalan hátránnyal szembesülnek életük különböző területein és szakaszaiban.
A kutatómunkám során többféle módszert alkalmaztam: áttekintettem a vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalmat, jogi és stratégiai dokumentumokat, interjúkon keresztül megvizsgáltam az állami és civil intézményrendszert és öt tapasztalati szakértővel, azaz fogyatékossággal élő nővel félig strukturált interjút vettem fel. Arra is kíváncsi voltam, hogy az interszekcionalitás kimutatható-e a mai magyar társadalomban, ennek vizsgálatára a European Social Survey 2018-as hazai adattábláját használtam. Mindezeket összevetve, konkrét javaslatokat fogalmaztam meg annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő nők társadalmi integrációja a jövőben előmozdulhasson és ezzel kapcsolatos nemzetközi jó gyakorlatokat is összegyűjtöttem.
Eredményeim alapján a górcső alá vett fogyatékossággal élő személyek érdekeit képviselő állami és civil intézményrendszer bár érzékeli az interszekcionalitás jelenségét és tisztában van annak közpolitikai relevanciájával, a megkérdezett szakemberek és tapasztalati szakértők elmondása alapján nem rendelkezik megfelelő eszközökkel a hatékony beavatkozáshoz.
Mindezek egyértelműen rámutatnak arra a szakpolitikai feladatra, hogy a halmozott hátrányok kezelésére célzott, specifikus beavatkozást szükséges tervezni, melynek meg kell jelennie a jogszabályi környezetben, az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében működő intézményrendszer tevékenységében, valamint a szakmai és mindennapi gondolkodásmódban is. Dolgozatomban egy többirányú megközelítést javaslok, melynek elemei: a szemléletformálás, a fogyatékossággal élő nők jogtudatosságának növelése és képessé tétele, a szakemberek továbbképzése, a hatékony lobbitevékenység és a célzott kutatások megszervezése. Úgy vélem ezeken keresztül fokozható a fogyatékossággal élő nők teljes és hatékony társadalmi részvétele, ami mind egyéni, mind pedig társadalmi szinten kívánatos cél.