Kétfázisú redőződés Nagyvisnyó és környékén Fizika, Földtudományok és Matematika

35 OTDK, Fizika, Földtudományok és Matematika Szekció, Szerkezeti- és üledésföldtan Tagozat.

Kétfázisú redőződés Nagyvisnyó és környékén

Helyezés: 3

Hallgató: Juhász Dorina
Szak: Geológus MSc, Képzés típusa: msc, Intézmény: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kar: Természettudományi Kar

Témavazetők: Oravecz Éva - PhD hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem N ,
Fodor László - egyetmi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar

A munkám során a Bükk északi részén, már majdnem a Bükk és az Upponyi-hegység határánál, végeztem terepi méréseket és megfigyeléseket. Az általam vizsgált feltárások Nagyvisnyón a Mihalovits-kőfejtőben, és a Nagyvisnyó-Nekézseny között vezető vasúti bevágás mentén találhatók.
A terepi munka és a sztereogramok kiértékelése során biztosan sikerült két különböző gyűrődési fázist elkülöníteni egymástól, É-D-i (D2b) és ÉK-DNy-i (D1b) csapású redőket. A ÉK-DNy-i csapású redők egy része északi, míg a másik része déli vergenciát mutat, így feltételezhető, hogy még egy további fázist is elkülöníthetünk a későbbiekben. Az északi vergenciájú redők korrelálhatóak a Nekézsenyi-rátolódás mentén észlelt redőkkel is, így a campani-maastrichti emeletekre tehető. A déli vergenciájú, ÉK-DNy-i csapású redők Bükk szerte ismertek, és a Bükk fő deformációs fázisához köthetők, amely körülbelül az albai-apti emeletekre tehető, míg az É-D-i tengelyűek, elenyészően, de fiatalabbak, vagyis a késő-kréta korai szakasza, és Nagyvisnyó környékén egyáltalán nem voltak ismertek korábbi tanulmányokból. Az ÉK-DNy-i tengelyű redők mind a Mihalovits-kőfejtőben, mind a vasúti bevágás mentén megtalálhatók, míg az É-D-i tengelyűek csak a Mihalovits-kőfejtőben.
A Mihalovits-kőfejtőben a gyönyörű redők mellett egy nagy eltolódásos rendszert is megfigyelhetünk, aminek a kalcitlépcsők formájában mind az észak-déli csapású balos (D1a) és ÉNy-DK-i csapású jobbos kiegészítőpárja is megtalálható. Ezek billentés előtti eltolódáspárok és kialakulásuk a kora-késő-krétára tehető.
Nagyvisnyó és környékén a paleozoos üledékekben a redők és az eltolódások mellett még rátolódásokat és normálvetőket is láthatunk. A rátolódások jellegzetesen valamelyik gyűrődési fázishoz kapcsolódnak, míg a normálvetők javarészt miocén korú deformációt jeleznek, és ezek a normálvetők nagyban hozzájárultak a környék térképi léptékű deformációjához is.
A deformációs szerkezetek vizsgálatából megállapítható, hogy Nagyvisnyó és környékén a legkorábbi deformáció kora-késő-krétában történt (D1a) és ezt 5 nagy deformációs esemény követte, amelyek közül a legfiatalabb (D6) késő-miocén korú.