Upája - Eszköztár és szellemiség a buddhizmusban Humán Tudományi (bölcsész)

35 OTDK, Humán Tudományi (bölcsész) Szekció, Orientalisztika I. Tagozat.

Upája - Eszköztár és szellemiség a buddhizmusban


Hallgató: Csergő Ágnes
Szak: Buddhista tanító, Képzés típusa: ba, Intézmény: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Kar: N

Témavazető: Farkas Pál - professor emeritus, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola N


Csergő Ágnes
Upája – eszköztár és szellemiség a buddhizmusban

Sokszor felmerül a kérdés, hogy mi köti össze Sákjamuni Buddha egyénre szabott tanításait, a théraváda rendszer szerzetesi szigorát, a mahájána barokkos túlzásait, a zen letisztultságát, vagy a tibeti tantrát; a szuttákat, a szútrákat, a koanokat; az Abhidamma kategorizálását, az episztemiológiai iskolákat, filozófiai műveket és a számtalan egyéb egymásnak látszólag ellentmondó megközelítést. Ha keressük a szálat, melyre ezt a sokféleséget fel lehet fűzni, kirajzolódik, hogy mindez a történelmi Buddha alaptanításának térhez, időhöz, helyzethez való illeszkedése. E szál mentén újul meg, aktualizálódik, bomlik ki a 2500 éves tanítás, alkalmazkodik a korszellemhez, felmerülő igényekhez, kérdésekhez, integrál minden útjába kerülő eszmét, vallást, technikát, így tágult ki a szűk szerzetesi út a jelenleg mintegy 500 millió követőt számláló világvallássá és hozta létre a megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb irányzatot, mely a történelmi Buddha tanításait veszi hivatkozási alapul. A buddhizmus ezt a folyamatot nem az egyébként kézenfekvő szanszkrit anitja szóval jelöli, melynek jelentése ’mulandóság’, ’változás’, és amelynek a buddhizmus éppúgy alá van vetve, mint minden egyéb a világban, hanem azt mondják: mindez ügyes módszer, azaz upája. Csakhogy a szó a théraváda hagyományban alig fellelhető, míg a mahájána irányzat már a jogfolytonosság látszatával központi szerepbe helyezi.

Dolgozatomban a hínajána szutta és a mahájána szútra irodalomra támaszkodva vizsgálom a fogalom előfordulását, jelentőségét és változásait. Megkísérlem felderíteni, hogy a Páli Kánon milyen alapokat és betölthető fehér foltokat szolgáltatott a mahajánában erőre kapó upája koncepciónak, amely a buddhizmus későbbi változásainak is egyfajta értelmezési, és legitimációs lehetőséget biztosított.